tóth gabi
Legendás labdarúgóink kaptak a medálból az MTK első profi bajnoki címéért. Az eredeti tulajdonos kiléte egyelőre titok, de...
91 éve már annak, hogy az MTK (akkori nevén Hungária) megnyerte az 1928-1929-es magyar labdarúgó bajnokságot. A kék-fehér klub addigi 29 éves (futball)története során 14 alkalommal nyert bajnokságot, ez a cím volt a 15. bajnoki aranyérem a futballistáktól. Az egyik különleges medált most elárverezik.
„Ez a bajnokság viszont azért volt különleges, mert a profizmust mindössze három évvel azelőtt vezették be Magyarországon, az MTK pedig első profi bajnoki címét ünnepelhette, hiszen a futballcsapat addig 'csak' amatőr bajnoki címekkel rendelkezett”
- mondta lapunknak Csonka Krisztián, a Darabanth aukciósház cégvezetője.
A Foci és Társai Blog visszatekintése alapján a bajnokságot a Hungária és a Ferencváros – gyakorlatilag fej-fej melletti – versenye jellemezte, de végig a Hungária vezetett. A két csapat tavaszi meccsére a legtöbb, 33 000 néző váltott jegyet (de jó lenne ezt megismételni mostanában!) a Hungária úti pályára, ahol bár a csapat kétszer is vezetett (a 21 éves gólkirály-jelölt, későbbi gólkirály Kalmár Jenő is betalált), az eredmény mégis 2-2-es döntetlen lett.
A Hungária előnye az utolsó forduló előtt mindössze egy pont volt, így nem engedhették meg maguknak a későbbi botlást. A kék-fehérek nem is hibáztak: hazai pályán 4-0-ra verték a Budai 11 csapatát 5000 néző előtt, így a Fradi hiába nyert 2-1-re a Nemzeti SC otthonában, csak az ezüstérem jutott neki.
A profi bajnokságban a bajnokcsapatok, így az MTK tagjai is aranyérmet kaptak jutalmul – mármint valódi aranyat. A Manno Miltiades és Nemes György által tervezett érem 14 karátos aranyból készült.
Olyan játékosok nyakába akasztották, mint a 32-szeres válogatott Mándi Gyula; a Bolognában és Valladolidban is megforduló Wéber Lajos; az amerikai pályafutással is rendelkező Molnár György; a 15-szörös válogatott és edzőként több neves klubot irányító Kalmár Jenő; a Juventus színeiben később olasz bajnoki címet szerző Híres (Hirzer) Ferenc; a magyar mellett jugoszláv, román és lengyel bajnoki címet is bezsebelő Opata Zoltán; a Porto csapatában is megforduló Tritz Lőrinc; vagy épp az a Sebes Gusztáv, akit az Aranycsapat későbbi szövetségi kapitányaként talán senkinek sem kell bemutatni.
Az aukciósház vezetője elmondta, hogy a titoktartás miatt nem árulhatják el, kié volt az aranyérem, de a későbbi tulajdonos kérésére felfedik. A félmilliós kikiáltási ár természetesen nem alacsony, de az érem képviselte érték a gyűjtői piacon egyáltalán nem számít kirívónak.