tóth gabi
Két héten belül három, Belgiumban játszó fiatal sportolót vitt el a szíve. A Ripost a hirtelen szívhalál fenyegetése kapcsán utánajárt, mi a helyzet a magyar pályákon.
A belgiumi tragédiák hallatán a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) vezető orvosa minden pályára defibrillátort, és minden csapatba egy-egy életmentésre kiképzett játékost követelt. Utóbbit furcsállották informátoraink, akik a legnépszerűbb, így a szívhaláltól is leginkább veszélyeztetett sportágban, a labdarúgásban dolgoznak.
A keretekben nagy a fluktuáció, de akár sérülés miatt is hiányozhat a „felelős” a legrosszabbkor. Jobb megoldás az utánpótlásban és alacsonyabb osztályokban is mindig jelenlévő edzőket, masszőröket, fizikoterapeutákat felkészíteni a vészhelyzetre. Már csak azért is, mert ők rendelkeznek azzal a lélekjelenléttel, ami elengedhetetlen.
Erre bizonyíték: tavaly egy paksi tartalékmérkőzésen a Diósgyőr masszőre, Nagy „Jáccó” István mentette meg az egyik partjelző életét. Igaz, ez esetben egy ütközés miatt csúszott hátra a spori nyelve, ezért csaknem megfulladt.
A táblákkal jelzett helyen tartott defibrillátorok használat közben hangutasításokat is adnak. Mégis, éles helyzetben, amikor minden másodperc és mozdulat számít, nem a legszerencsésebb először bíbelődni vele.
A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) szervezésében a Sportkórház rendszeresen tart ilyen irányú fejtágítókat. A szövetség ajánlása alapján, a felelősen gondolkozó klubvezetők el is küldik a tanfolyamokra masszőreiket, utánpótlásedzőiket.
Más kérdés, hogy éles helyzetben bepánikol-e valaki, de az egyik tanfolyamon elhangzottak szerint fölösleges idegeskedni:
Ha már megtörtént a baj, rontani úgysem tudsz a helyzeten. Állj hát neki, hátha segíthetsz!
Az MLSZ Infrastruktúra Szabályzata előírja: az első-, másod- és harmadosztály pályáin, az orvosi szobában lennie kell egy újraélesztő készüléknek. Ezek „alatt” tehát nem kötelező a mintegy 300 000 forintért már beszerezhető, félautomata készülék. Ez persze nem drón változat. Így is borsos ár egy kiscsapatnak, de mennyiben mérhető egy emberélet?
Alacsonyabb osztályú, felkészülési és utánpótlás-mérkőzésekre a nagyjából (cégtől függően) 30 000 forintba fájó mentőt sem kötelező hívniuk a rendező kluboknak. Ahol azonban jelen van, ott már fél órával a kezdés előtt, a bemelegítésre meg kell(ene) érkeznie.
Ha egy beteggel, sérülttel – akár sportolóval, akár nézővel – kórházba indul, egy másiknak kell váltania. Csakhogy ez nem minden esetben történik így.
Remélhetőleg senkinek sem ezen, vagy a defibrillátor, a mentő árának megspórolásán múlik majd az élete a magyar pályákon sem!
Mindez egyébként nem csak a sportrendezvényekre vonatkozik. Arra is komoly a törekvés, hogy bankoktól a mozikon át a bevásárlóközpontokig, minden olyan helyen és rendezvényen legyen újraélesztő készülék, ahol sok ember fordul meg.