Életmentés közben ragadta magával az örvénylő Duna a hős magyar fiatalt

Kovács Csaba, a hős magyar fiatal soha nem akart beállni a sorba: lázadt az életnek nevezett taposómalom ellen, inkább világot látott, utazott, élményeket akart szerezni. Hatalmas szíve volt, mindig segített a bajba jutottakon, egyszer egy sérült kis madárkát vitt haza, megszelídítette, a városban úgy közlekedtek, hogy Crowley a vállán csücsült – írja a Bors.

„A sok kaland után végre megállapodott, Ausztriában éltek a párjával, akivel már a babát tervezték” – mesélte szomorúan Csabi testvére, Vivien. Azt is elárulta, hogy bátyja néhány hónappal ezelőtt a Mancs menedék Állatvédő Egyesülettől örökbe fogadott egy kutyust, Bessyt. „Csabi egyenesen imádta, mindenre megtanította, ahová tudta, vitte magával. Nagyokat sétáltak hármasban, azért is furcsa, hogy a tragikus napon egyedül ment ki Bessyvel. A Duna holtágánál jártak, a zsilip mellett, frizbiztek, amikor a kutyus belecsúszott az örvénylő vízbe. A bátyám azonnal utánaugrott, sikerült is kimentenie, kitette a partra, de ő már nem bírt kimászni…”

Miközben Csabi mentette a kutyáját, a rendőrök is odaértek, de a hős gazdinak már csak a holttestét tudták kihúzni, Bessyt pedig visszaadták a párjának.

„Csabi számomra nem csak egy testvér volt. Egy személyben volt a legjobb barátom is, akivel a legmélyebb érzelmeimet és a legféltettebb titkaimat megoszthattam, tanítóm, aki igazi értékrendekre okított, helyes irányt mutatott, ha megérdemeltem, megdorgált, ha megszolgáltam, megdicsért. Ő mindig ott volt, amikor szükségem volt rá, akkor is, ha éppen a világ másik végén koktélt szürcsölgetett. Pár perc beszélgetés vele, és máris szebbnek láttam a világot. Azt terveztük, hogy hamarosan költöznek kedvesével utánunk Németországba, hogy közelebb legyen hozzánk. Mert neki csak mi számítottunk: édesanyánk, a párja, én és Bessy… Nem tudom, hogyan lesz nélküle” – zárta szomorúan a beszélgetést Vivien, a kutyájáért öntetlenül életét áldozó fiatal férfi testvére.