tóth gabi
A budapesti vállalkozó mossa kezeit, állítja, a hölgy extra kívánságai miatt lépték túl a megbeszélt árat. Csakhogy a számlán furcsa tételek szerepelnek.
Másfél év alatt nem sikerült befejeznie egy 30 négyzetméteres garzonlakás felújítását egy építési vállalkozónak Budapest VII. kerületében. Mária, a tulajdonos hitelt vett fel a lakás renoválására, de az ingatlan még mindig lakhatatlan, sőt, talán rosszabb a helyzet, mint a felújítás előtt volt; mindeközben a vállalkozó mossa kezeit az ügyben.
„A bejárati ajtót purhabbal rögzítették a jóval nagyobb keretbe, így egy erősebb ember simán benyomja az egészet. A fürdőszoba bejáratánál díszléccel fedte el a hibákat, de ez a faanyag egy éven belül átnedvesedik a párától és megadja magát. A vécécsészét nem csavarozta le, kifolyik a víz mellette. Egyetlen csapot szerelt fel, bojler pedig sehol, pedig felszámolta költségek közé” – mondta el a Blikknek Mária, aki a számla részletezését átböngészve egészen döbbenetes tételeket fedezett fel.
„180 ezer forint anyagárat írt burkolásra, noha én magam vettem meg a csempét a fürdőbe. Fugázóra költött volna el ennyit? 125 kiló gipsz ide minek? Öt liter lakk, pedig semmit nem lakkoztak! Öt liter ablakmosó, hát nem takarító brigádot fogadtam én? Ennyivel az egész házban le lehetne mosni az összes ablakot. Hullámpapírból 75 méter, mégis miért? És hogy jött össze 133 ezer forint parkolási díj?” – teszi fel a költői kérdést az asszony, aki másfél millió forintot szánt a felújításra, de már egymillióval többnél járnak, és további költségeket kellene fizetnie, hogy folytatódjanak a munkálatok.
A lap felkereste a felújítást végző vállalkozót is: a férfi állítja, semmi rosszat nem tett, Mária igényei voltak túl magasak.
„Hát persze, hogy egyre csak emelkedett a végösszeg, hiszen a hölgy mindig újabb és újabb igényekkel állt elő, amelyek nem szerepeltek az árajánlatban, például a redőny felszerelése, vagy hogy lefestettük a bejárati ajtótokot” – fogalmazott Palakovics László.