tóth gabi
A Down-szindrómás férfi családi házba költözne párjával, gondnoka azonban nem engedi. Az alapvetõ jogok biztosához fordultak.
Az alapvető jogok biztosához fordult a Down Alapítvány egyik munkatársa, miután egyik férfi lakójuk hiába szerette volna igénybe venni az általuk támogatott lakhatási programot, azaz kiköltözni az otthonból egy, az alapítvány által biztosított családi házba. Szerelmével kezdhetett volna pedig új és önálló életet, amire orvosai, ápolói szerint fel is készült. Gondnoka - aki egyben testvére is - azonban nem engedte neki, sőt már ki is költöztette az alapítvány átmeneti otthonából és ismeretlen helyre vitte.
Megtehette, hiszen a férfit még tavaly januárban helyezte a bíróság testvére kizáró gondnoksága alá - ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a gondnok köteles és jogosult bármilyen felmerülő kérdésben dönteni. Például arról is, hogy fogyatékos testvére hol éljen, még annak ellenére is, ha ő esetleg valami egészen mást szeretne.
Pedig a gondnokolt a Down Alapítvány átmeneti otthonába kerülése után szerelmes lett egy női lakóba, és azóta párkapcsolatban vannak. Az őket kezelő gyógypedagógus szerint ez a kapcsolat mindkettejük mentális egészségére és fejlődésére rendkívül jó hatással volt.
Ebben a videóban te is láthatod, mennyire jó hatással van egy Down betegre a szerelem (zsebkendőket elő):
Pont ezért gondolták úgy az alapítvány munkatársai, hogy helyet biztosítanak nekik a lakhatási programjukban, hogy végre valódi párkapcsolatban élhessenek. Az átmeneti otthonban ugyanis külön női-férfi szobák vannak, az együttes elhelyezés sajnos nem lehetséges. De nemcsak erről, hanem az önálló élet lehetőségéről is szó van, amitől megfosztotta most testvére a férfit.
A Down Alapítvány úgy döntött, az eset kapcsán az ombudsmanhoz fordulnak. Szerintük ugyanis a gondnok testvér egyáltalán nincs tekintettel testvére fejlődésére, lelki jólétére, semmibe veszi az érzelmeit és a párkapcsolatát. Szerintük az sem kétséges, hogy a pár szétszakítása rosszabbodást hoz állapotukban.
Az ombudsman vizsgálódott, az eredmény pedig akár biztató is lehetne. Úgy döntött ugyanis, hogy a gyámügynek ki kell vizsgálnia az ügyet, meg kell hallgatnia a Down férfit is újra. A jó hír ez, a rossz az, hogy a gyámügynek nincs határideje erre, ráadásul bármikor halasztást is kérhetnek, tehát akár évekig is tarthat mostantól a huzavona.
Amíg pedig a huzavona tart, a férfi gondnoka testvére marad, egyedül ő hozhat döntéseket. Ám ő már nemcsak döntött, hanem a tettek mezejére lépett. Amikor meghallotta, hogy a Down Alapítvány vizsgálatot kért, azonnal elszállította testvérét az átmeneti otthonból, szerelme mellől. Az alapítvány munkatársai azt sem tudják, hol van, azt sem, mi van vele.
Õk csak a lányt látják, aki egész nap sír. Társa és az önálló élet reménye nélkül maradt.