MANI

Tuti, hogy eddig tévedésben éltél: valójában ez a hekk

Még mindig van, aki azt hiszi, hogy a hekk balatoni hal, pedig valójában a tenger gyümölcse, és ez még csak nem is az egyetlen ellentmondás a magyarok kedvenc nyári ételével kapcsolatban. Tények és tévhitek a nyár kedvenc haláról.
  • Szerző: MZ/X

Ott van például az a tény, hogy a balatoni büfékben európai hekket lehet kapni, ami több, mint valószínű, hogy nem Európából származik.

Ráadásul a hekknek nem is ez az igazi neve, hanem az, hogy Merluccius, de mi magyarok csacsihalként ismerhettünk meg, nagyjából 50 évvel ezelőtt.

A fejetlenség oka

A hekknek több okból sincs feje. Egyrészt azért, mert ijesztően ronda, másrészt pedig azért, mert így könnyebb szállítani és többet lehet belőle ugyanakkora helyre bezsúfolni. Egyáltalán nem meglepő az importőrök ezen törekvése, hiszen 11-12 000 kilométert utaztatják azért, hogy a magyar tengernél egy kis mustárral elmajszolhassuk.

Honnan származik a hazai hekk-kínálat?

Sajnos már csak elvétve Európa vizeiből. Ennek egészen egyszerűen az az oka, hogy kifogták az összeset a környező vizekből.  Az európainak nevezett hekket valójában Argentínában, Chilében, Peruban és Namíbiában halásszák, de nagyüzemben vadásznak rá a Dél-Atlanti óceán partja mentén, a Földközi-tengeren, Észak-Skandináviában és Izlandon is.

A kifogott zsákmányt ott, helyben készítik elő az Európába szállításra, ami annyit tesz, hogy levágják a fejüket és kibelezik őket, majd jégre teszik. (A hekk farkát a legtöbbször már itthon vágják le.)

Mikor és mitől lett népszerű Magyarországon?

A 60-as, 70-es években már jelen volt hazánkban a hekk, feltételezhetően a magyar édesvízi halak exportja következtében fellépő készlethiány pótlása, illetve a keszegfélék árának növekedése miatt jelent meg a kínálatban- írja a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal.

Nem mellesleg rendkívül könnyű elkészíteni, fehér, kevésbé intenzív ízű húsa és kevés szálkája miatt hamar közkedvelt lett, a népszerűsége pedig azóta is töretlen, ráadásul nem csak itthon. A spanyolok például annyi hekket esznek, hogy a világ hekktermelésének 50 %-a náluk köt ki. Ez fejenként 6-7 kilogrammot jelent évente.  Rajtuk és rajtunk kívül Olaszországban és Franciaországban is népszerű a csacsihal.

Egyéb furcsaságok a hekkel kapcsolatban

A latin neve Merluccius merluccius és általában heringgel táplálkozik, vagyis ragadozó. A hekk nevet vélhetően az angol nevéből, a hake-ből kaphatta, hála a balatoni büféseknek. Hibába csak 30-40 cm-es példányok díszelegnek a papírtálcákon, ha nem fogják ki, a hekk elérheti a 15 kilogrammos súlyt és a 1,5 méteres hosszúságot.

A tőkehalak családjába tartozik, de valójában a hekk egy tengeri csuka, aminek a háta és oldala szürke, a hasa pedig fehér-ezüstszürke. A szája a szeme alá húzódik, a fogai hosszúak és ragadozó voltát tekintve nagyon hegyesek.

Leginkább éjszaka közlekedik, nagy rajokban a felszín közeli nyílt vizeken, nappal 200-300 méteres mélységbe húzódik. 

Lehet valamilyen betegsége a hekknek?

Tengeri halakról lévén szó, a Nébih rendszeresen vizsgálja a hazai kínálat fertőzöttségét. A halaknak ugyanis – minden más állathoz hasonlóan – megvannak a maguk parazitái. A hekk esetében ezektől csak a fagyasztás hatására vagy a sütés során szabadulhatunk meg, ezért a jól lefagyasztott és a jól megsült hekk nem veszélyes.

Mi a helyzet a nehézfémtartalommal?

Sokan tudni vélik, hogy a tengeri halak nehézfémtartalma a környezeti szennyezés okán határérték feletti lehet. Szerencsére ezt is vizsgálja a Nébih, és a legutóbbi eredmények szerint a fagyasztott hekk törzsekből vett minták kadmium-, higany- és ólomtartalma határérték alatti.

A halak hisztamin tartalmát is mérték, ami a helytelen tárolás során a halhúsban felhalmozódhat, és az arra érzékeny fogyasztóknál megbetegedést válthat ki. Ezzel kapcsolatban is minden esetben megfelelő eredményt kaptak a szakemberek.

Milyen halat lehet még kapni a strandokon?

A strandok büféiben, éttermekben jellemzően keszeggel, ponttyal, harcsával, fogassal, süllővel és sügérrel találkozhatunk.

Mivel a hazai törvények tiltják az ipari halászatot a vizeken – például a Balatonban és a Tiszán is – és csak a horgászatot engedélyezik, akik viszont nem adhatják el azt, amit kifognak, a legtöbb vízparti vendéglőben felszolgált hal vagy halgazdaságból, vagy külföldről származik.

A keszeget például sok vendéglátós Romániából és Kazahsztánból veszi, a fogas és a süllő Ukrajnából jön, a ponty és a harcsa pedig az itthoni hal és tógazdaságokból.