Két és félszoba összkomfort Skoda Kodiaq teszt

Talán velünk együtt jó néhányan vannak olyanok, akik még emlékeznek arra, amikor a Favoritok hátulján megjelent a „VW System” felirat. Ez a Škodánál korszakváltás szimbolikus egysorosa volt, egy jelzés, miszerint a márka belép egy új időszámításba. Azóta a Volkswagen alaposan gatyába rázta a vállalatot, aminek köszönhetően számos sikermodell született.

Ma a Škoda sikerét jól aposztrofálja az a tény, hogy egyetlen egy autót sem kell raktárra gyártania, a szerelőszalagról szinte szó szerint a vevők garázsába gurulnak be a kész autói.

A siker mögött persze van különleges attitűd is, melynek húrjait minden bizonnyal csak az egykor KGST ipar márkáinak van lehetősége megpendíteni. Igaz, ma már a Škoda esetében is egy más dimenzióról beszélünk, hiszen ez a  Škoda, már nem az a Škoda. Viszont az is tény, hogy megmaradt az évtizedes filozófia, amit a Kodiaq bevezetéskor Dalnoki Balázs egykori márkaigazgató mondott:

A Škoda jól használható autókat akar gyártani. 

És így van/lett.

A Kodiaq megjelenése a márka kínálati palettájában az addig terepes tulajdonságokkal is felvértezett Yetire a szó átvitt és valós értelmében is jókora árnyékot vetetett. Noha nem ő lett a leváltó modell, de megjelenése formavilága, stílusa előrevetítette, hogy a Škoda egy új úton indult el a SUV-ok, crossoverek kategóriájában. Ez pedig nem csak azt jelentette, hogy arculati elmeiben simult bele jobban a márka dizájnjába, hanem azt is, hogy sokkal inkább megfelel a trendeknek és a vevői igényeknek is.

Tehát az autó formavilága hozza a piac formai kívánalmait. Robosztus megjelenés, respektet sugárzó frontrész jellemzi. Az impozáns külsőnél talán fontosabb a belső és ezért nem véletlen a cikk címe sem. Bár nem a szegmens legnagyobb méretű autójáról beszélünk, a térérzet mindenképpen fejedelmi benne. Egy több gyerekes családnak kiváló alternatíva lehet a beosztása. Nem csak ülőhelyek számát tekintve, amiből hét van ebben a modellben, hanem a pakolhatóság szempontjából is, ami viszont dobogós. Alaphelyzetben 720 illetve az üléseket szintbe hajtva pedig 2065 literre bővíthető a raktér.

Jó hír, vagy inkább kellemes tény, hogy a harmadik üléssor használatakor sem tűnik el a csomagtartó. Ebben az esetben még 270 literrel gazdálkodhatunk. De nem csak pakolható köbdeciméterekből áll jól a Kodiaq, hanem nagyobb tárgyak szállításában is, 280 centi hosszúságú csomagot is be tudunk tenni az utastérbe. De nem csak a rakteret tudjuk alakítani, hanem bizonyos keretek között az utasteret is. A második üléssor egy független sínen 18 centiméteres hosszirányú játékot enged, ezzel lehetőségekhez képest jól tudjuk optimalizálni a harmadik sorban ülők lábterét. A hétüléses verziókra jellemző, hogy a hátsó részben korlátozott a komfort és ez a Kodiaq esetében sincsen másként. Így ez a lehetőség inkább rövidebb utakon jelenthet megoldást.

A tesztmodellben enteriőr világos ruhát kapott, ami remekül passzolt az autó barnás külső színéhez, viszont kisgyerekes családok szerintem válasszanak praktikusabb konfigurációt. A fedélzet és a műszerezettség a konszern már ismert elemeiből építkezik. A műszerfal a két nagy analóg egységével a skodás stílust hozza, nekem ez egy kicsit retrós, de ahogy szokták volt mondani: ízlések és pofonok… Középső nagy 8 colos érintőképes kijelzőn minden funkció elérhető és kezelhető. Az autó egyébként gazdag felszereltségében szinte minden benne volt, ami kényelmet és az utas komfortot szolgálja.  Az ülés fűtés-hűtéstől a vezetéknélküli telefontöltésen át a fejtámlára rögzíthető tablettartóig, vagy a elektromosan kihajtható vonóhorogig minden a rendelkezésünkre állt, hogy csak néhány dolgot említsünk.

A géptető alatt egy 2.0 literes dízel erőforrás dolgozott.  A hétsebességes DSG váltóval kombinált 150 lóerős erőforrás 340 Nm nyomatékot abszolvált. Elindulásnál ugyan érzünk egy pillanatnyi hatásszünetet, de összességében ez a hajtáslánc jól mozgatja az 1,7 tonnás karosszériát. A fogyasztására sem lehet panasz, nálunk 6,5 litert mutatott a komputer hétköznapi vezetési stílus mellett. Aki ennél többre vágyik, az egy érintéssel a Sportmódba konfigurálhatja az autót.

A Kodiaq-ot a méretei ellenére gyorsan meg lehet szokni, ráadásul számos vezetéssegítő asszisztencia is a kezünk alá dolgozik, így aki a parkolásnál egy kicsit bizonytalan, az nyugodtan rábízhatja magát az autóra, ami oldalt és merőlegesen is be tud állni a kiválasztott helyre. És, ha már a manőverezés szóba került, opcionálisan rendelkezésünkre állhat a Trailer asszisztencia, ami megoldja az utánfutóval történő beállást is. 

Menet közben sem a szél, sem pedig a motorzaj nem háborgat bennünket. Noha csak a pestkörnyéki utakon róttuk a kilométereket, egészen biztosak vagyunk abban, hogy nagyobb távok megtétele esetén sem szállunk ki belőle fájó derékkal. Abban a rendhagyó helyzetben voltunk, hogy a tesztautó már egy sokak által kipróbált darab volt, túl az ötvenezredik kilométerén, így ellentétben a megszokott felállástól nem egy szalon autót kaptunk.

Ez pedig sokkal életszerűbb képet festett alanyunkról, hiszen a tesztautók életében egy év vagy egy kilométer biztos, hogy kettőnek számít. Egyedül a világos kárpit árulkodott a nagyobb strapáról, minden más új autó benyomását keltette. Kodiaqot választani jó döntés, egy rendkívül jól használható, kényelmes és jó ár-értékarányú modellről van szó, még akkor is, ha néhány opcionális extra megvastagítja a ceruza végét.  Kodiaq alapára Style felszereltséget alapul véve 11 millió forinttól indul.