Hihetetlen, de igaz: ezért írunk kérdőjelet a mondatok végére

Így született a kérdőjel

A kérdőjel valamennyi, latin ábécét használó nyelvben megtalálható mondat végi írásjel. Eredete a latin QUAESTIO, vagyis a kérdés szó kétbetűs Qo rövidítésére vezethető vissza. Ezt a két betűt kezdetben a mondatok végére írták, egymás alá. Később elkezdték leegyszerűsítve használni, az O lett a pont, a Q pedig a „horog”.

Így pedig a felkiáltójel

Kísértetiesen hasonlít a kérdőjel megszületésére, egyrészt mert szintén az összes latin ábécét használó nyelvben megtalálható, másrészt szintén egy latin szóból eredeztethető. Az exclamatio, vagyis felkiáltás két utolsó betűinek leegyszerűsítésével jött létre.  A mondat végére írt I és O betűket egymás alá írták, amikből később az O lett a pont, az I pedig a felkiáltójel „szára”.

A nyíl

Az ókori Görögországban a bordélyházakba vezető utat láblenyomatokkal jelölték. Egyszerűen a homokba, sárba belenyomták a lábuk, ezt hagyva hátra irányjelzésül. Ezzel az volt a baj, hogy gyakran elmosta őket az eső, ezért valaki elkezdett fába, kőbe nyilakat vésni, hogy útbaigazítsa a távolabbról érkező vendégeket.

A végtelen jel

Először John Wallis angol matematikus használta ezt a jelet 1655-ben. Azt, hogy mi inspirálta a szimbólum megalkotásában, senki nem tudja pontosan. Néhányan úgy gondolják, hogy a görög Omega betű, míg mások szerint a római 1000-es szám.

A %-jel

A „százalék” jele nem meglepő módon, latin eredetű. A per centrum (a száz) szóból először per Cento, majd p Cento, később pedig pc-o lett. Ez egyszerűsödött le Pc re, O/o ra, ma pedig már így  % használjuk.

A béke jele

Ezt a gesztust először az Anglia és Franciaország közötti 100 éves háborúban használták. A győzelem jeleként (victory) tartották fel az angolok a középső és a mutatóujjukat, mivel a franciák azzal fenyegették meg őket, hogy levágják az íjjászok ujjait (ezzel a két ujjal feszítették meg a hosszú íjat), és így jelezték, hogy ez nem történt meg. A második világháború idején pedig Churchill újra „divatba” hozta ezt a jelzést, de már, mint a béke szimbólumát.

A lerajzolt/leírt formája az 1958-as nukleáris fegyverek elleni tiltakozás idején lett jelkép. A szemafor ábécé „N” és „D” betűit rajzolták egy körbe, amik a Nuclear Disarmament, vagyis a nukleáris leszerelés kezdőbetűi. (A szemafor ábécé a zászlók tartásával betűket formáló kommunikáció, ami például hajók és repülők irányításához is használnak.)