kulcsár edina
Az ókori Rómában sok olyan hagyomány volt, amit a brutalitása miatt nem mondtak el a történelemtanárok. Rejtélyek, vérivás, színházak és gladiátorokkal kapcsolatos titkok.
Az ókori rómaiak előszeretettel fogyasztották a megölt gladiátorok vérét, mert úgy vélték, hogy az maga az életerő. Számos római szerző számolt be arról, hogy egy-egy torna végeztével gyógyszerként értékesítették a vesztes (halott) harcosok vérét, például epilepszia ellen.
Bár a legelterjedtebb vélemény szerint az ókori rómaiak átlagéletkora 25 év volt, sokan megélték az idős kort is. A 25 éves átlagéletkorról elterjedt vélekedés valószínűleg a nők szülés alatti elhalálozásának, és a magas csecsemőhalálnak köszönhető. A rómaiak várható élettartama azonban hasonló volt, mint most a miénk.
Az ókori római naptár a modern időszámítás elődje, forrása. A rómaiak az évet tizenkét hónapra, 365 napra osztották. Egy napot pedig kétszer 12 órára. Viszont egy óra hol 75 perc volt, hol csak 44. Ennek oka az volt, hogy a rómaiak a Napra támaszkodtak, amikor meghatározták az időt. A hajnallal kezdődött a nappal, a naplemente után pedig az éjszaka. Így télen és nyáron teljesen más volt egy óra hossza, cserébe viszont toleránsak voltak a későkkel.
A ruhaszínekben akkoriban nem volt túl nagy választék. Összesen két lehetőség létezett: barnássárga és szürkésfekete természetes gyapjú. Ilyen színű ruhákat hordtak a szegények. A gazdagok mesterséges, és drága festékkel (amit nagyon messziről hozattak) piros, zöld és lila árnyalatúra festették a gyapjút, amiből a ruháikat készítették. A lila szín volt az egyik leglátványosabb jele a gazdagságnak.
Az unibrow az összenőtt szemöldököt jelenti. Felnéztek arra, akinek vaskos, egybefüggő sötét szőr volt a szeme fölött. Úgy tartották, az ilyen szemöldökkel rendelkező embereknek nagyon magas az intelligenciájuk. Éppen ezért -főleg a nők- rengeteg praktikát bevetettek egy bozontos szemöldökért cserébe. Például kecskeszőrből sokan készítettek maguknak „mesterséges szemöldököt”.
Fotó: dentalassistant.net
Az ókori rómaiak sokat törődtek a fogaikkal, ezért a fogorvosok nagyon népszerűek voltak. A tudósok úgy vélik, hogy már akkoriban is készítettek fogszabályzót, és végeztek fogpótlást is! Csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, hogy teljes fogsoruk legyen (ahogy nagyjából most is), és ők is inkább esztétikai, mint egészségügyi okokból tetettek be műfogat.
A filmekben gyakran ábrázolják úgy az ókori római hadvezéreket, mint rettenthetetlen élharcosokat, pedig általában ők nem is harcoltak. A dolguk a hadsereg felügyelete volt, és egy úgynevezett kapitányi hídon állva navigálták az ütközetet. Ha egy csata vesztésre állt, akkor pedig megölték magukat, vagy az ellenségnél kerestek lehetőséget a gyors halálra.
Az első században a római császárok minden nap ittak egy kevés, nem halálos mennyiségű mérget, hogy ellenállóbb legyen a szervezetük. Ez a hagyomány Pontus királytól származik, aki annyira félt, hogy megmérgezik, hogy saját magától kezdett el mérget inni, kisebb mennyiségben.
A rómaiak szerettek mindent túlkínálni, ezért nem volt ritka, hogy ünneplés közben hánytak. Olyannyira nem, hogy hagyománnyá vált annyit enni és inni, hogy az vissza is jöjjön. Erre a célra egyébként pávatollat használtak, azt dugták le, hogy hányni tudjanak és még többet ehessenek.
A festett haj eredetileg a prostituáltak megkülönböztető jele volt, amíg Claudius császár harmadik felesége, Messalina divatba nem hozta a színes parókát. Ezt követően a római nemesség elkezdte befesteni a saját haját.
Caligula császár kedvenc lova Incitatus volt, aki lila ruhát és drágakövekkel kirakott hámot hordott. Az a hír járta, hogy a ló arannyal kevert zabot evett és, hogy Caligula úgy tervezte, konzult csinál belőle. Valószínűleg a császár ezzel azt fejezte ki a szenátus előtt, hogy a munkájukat még egy ló is képes elvégezni.
Minden nap fürödtek ugyan, de nem használtak szappant, helyette különböző olajokkal dörzsölték be magukat, és egy speciális kaparóval távolították el magukról az út porát.
Emberi vizelettel mosták a ruhájukat. Az ókori római mosodákban az ott dolgozók egy kád vizeletbe tették a koszos ruhákat, és taposni kezdték őket, hogy eltávolítsák a szennyeződéseket.