kulcsár edina
Mi is tehetünk azért, hogy ne vegyenek palira minket a szervizben.
Azzal kezdeném, hogy nem lehet általánosságban arról beszélni, hogy aki betér egy szervizbe, azt biztosan átverik. Sok esetben inkább arról van szó, hogy nem vagyunk tisztában azzal, hogy valamilyen szervizelési beavatkozás magával hozhat néhány járulékos teendőt és alkatrészt.
Például egy flakon féktisztítót, tömítéseket, vagy egy „kis segédanyagot”. Ez utóbbi majdnem minden számlán szerepel és általában 1-2 százalékát teszi ki a számlának, mégis jobb megoldás ezt így csinálni, mintsem minden kis csavart, egy adag gépzsírt külön-külön számlázni.
Ha először járunk egy szervizben, mi is ismeretlenek vagyunk számukra és nekünk is minden idegen. Múltkor volt szó róla, hogy hogyan találjunk megfelelő szervizt, érdemes az első látogatás előtt alaposan körbeszimatolni az ismerőseinknél és persze az interneten is.
Ha megvan, hogy hová visszük a kocsit, akkor egy kis odafigyeléssel elkerülhetőek a kellemetlen meglepetések.
A legkönnyebb dolgunk akkor van, ha mi magunk is értünk valamelyest az autóhoz. Ebben az esetben a hibajelenség helye jól behatárolható, amit értő módon el tudunk magyarázni a munkafelvételen. A legjobb, ha előre megírunk egy listát, hogy mit szeretnénk elvégeztetni, nem pedig a szervizre bízzuk, hogy nézzék át a kocsit és amit találnak, azt csinálják meg.
Ha nem értünk az autóhoz, de érezzük, hogy valami nem stimmel, akkor a hibajelenség ismertetése után kérdezzük meg, mi lehet a baj. Nyilván az lesz a válasz, hogy át kell nézni az autót és kiderül.
Ez teljesen rendben van, de akkor érdeklődjük meg azt is, mennyibe kerül a hibafeltárás. Nem kell kukacoskodni, de ne is adjuk be biankó javításra a kocsit, éreztessük a szervizzel, hogy megnézzük, mire adjuk ki a pénzünket.
A szervizek rettentően utálnak árajánlatot készíteni – szerintem amúgy senki sem szereti, mert zéró bevétel mellett megy a drága munkaidő. Kisebb szervizekben felejtsük is el, hogy nekünk előre tételes árajánlatot fognak adni. Cserébe biztosan van már annyi tapasztalatuk, hogy plusz-mínusz tíz százalékos eltéréssel meg tudják becsülni a javításhoz szükséges alkatrészek árát és a ráfordítandó munkaidőt.
Ha sikerült behatárolni a hibaforrást, akkor ezt a becslést mindenképpen kérdezzük meg, és amit mondanak, azt jegyezzük meg jól, vagy írjuk fel magunknak. Ha így teszünk és a kocsi átvételekor még nagyságrendileg sem stimmel az összeg, akkor joggal kérdezősködhetünk.
Egy jó szakember ismérve, hogy saját szakmájáról a laikusok számára is érthető módon tud beszélni. Ha nem tudja nekünk elmagyarázni, hogy mi az a kartergáz szűrő, akkor nem feltétlenül mi vagyunk ostobák, hanem a kolléga bukna meg a Pisa-teszten.
Figyelembe kell azonban venni, hogy egy autó javításánál bármi közbe jöhet. Elég egy berohadt csavar és máris bukjuk a normaidőt. Aztán kiderülhet, hogy a berohadt csavar miatt a lengőkarunkat, csak flex-szel lehet leszedni a kocsiról, ezért új lengőkarra is szükség lesz. A lehetőségek tárháza végtelen, éppen ezért 100-ból 99 esetben van valami plusz munka, vagy alkatrész. Ez természetes, az viszont nem, ha ezt csak a nap végén árulják el.
Ha a javíttatás előtt nem végeztettük el a szervizzel az állapot felmérést, vagyis nem tudjuk a főbb hibákat és az ehhez szükséges alkatrészek lehetőség szerint pontos listáját, akkor ezek a dolgok csak javítás alatt derülnek (a szerviz számára is.) Ha hibafeltárás nélkül hagyjuk ott az autót, akkor kössük a szerviz lelkére, hogy bármilyen felmerülő újabb igény esetén hívjanak fel bennünket, mondják meg a többletköltség nagyságát és persze azt is kérdezzük meg a telefonban, hogy miért van erre szükség, esetleg lehet-e halasztani még javítást.
Ha ez nem tesszük meg és rájuk bízzuk a javítást, nyilván mindent megcsinálnak majd, amit csak tudnak. A nagy kérdés, hogy ilyenkor mit tegyünk.
A cikk folytatását elolvashatod az Autószektor oldalán!