Így alkudhatunk egy bevásárlóközpontban

Félreértés ne essék, a kifli árából tízezres darabszám fölött lehet csak, és főként akkor, ha vállalkozók vagyunk, de magánemberként például vehetünk olcsóbban tévét. És nem csak a bolhapiacon.

Ahhoz, hogy alkupozícióba kerüljünk, el kell hitetnünk a kereskedővel, eladóval, hogy ha akarnánk, megvehetnénk, amit kínál, de nincs rá szükségünk. Holott minden vágyunk, csak épp olcsóbban jobb lenne.

Ezt a trükköt a multiknál nem, de középvállalatoknál, például bútorboltokban könnyedén bevethetjük. Nincs más dolgunk, csak egy annál olcsóbb termék előtt álldogálni, mint amelyiket kinéztük a „segíthetek” eladó megérkezéséig. Õ majd megpróbál minket rábeszélni, hogy vegyük meg. Türelmesen végighallgatjuk a mondandóját, néha a hitelesség kedvéért visszakérdezhetünk, és amikor minden munícióját elhasználta az értékesítő, egyszerűen csak közöljük, hogy olyan meggyőzők voltak az érvek a termék mellett, hogy egyből a drágábbat is elvinnénk, ha nem ennyibe kerülne. Ilyenkor, csak, hogy létrejöjjön az üzlet, rendszerint rögtön felajánlják, vigyük el olcsóbban! Ha nem, akkor tegyünk mi ajánlatot a drágábbra. Biztosan nem utasítják vissza.

A hasonló méretű boltokban alkupozíció lehet még a:

A nagy multicégeknél, mint a csak elektronikai cikkeket árusítók, vagy ahol a pékárupolc mellett közvetlenül laptopot is lehet kapni, nehezebb ugyan, de ha megvan hozzá az akaratunk és az arcunk, nem lehetetlen alkudni. Az ilyen áruházakban nagyon fontos, hogy megtaláljuk azt az embert, aki alkuképes. Egy mezei eladó biztosan nem lesz az. Õk teljesítmény, vagy jutalékos rendszerben dolgoznak, és még ha engedhetnek is, akkor sem érdekük. Élből el fognak hajtani.  Legalább egy üzletvezetőt kell előcsalnunk az irodájából, és egy dolognál biztosan többet kell vásároljunk. Onnantól csak a kommunikáción múlik, mert makacs tény az, hogy a kereskedő eladni, a vevő venni szeretne, és minél erősebbek ezek a törekvések, annál könnyebb a dolga a feleknek.