Szétszórt és rendetlen a gyereked? Ezzel a taktikával rendre szoktathatod!

Gondolkodj háztartási rutinokban!

Legyen egy napja a hétnek, amikor a háztartással foglalkozol (például mosol, takarítasz, összeszeded a számlákat), és vond be ebbe a gyerekeket is. Ha tudják, hogy csütörtökön minden szennyes ruha a mosógépbe kerül, előbb-utóbb elkezdik majd ennek megfelelően összeválogatni az iskolai szettjeiket. Hagyd, hogy a gyerekek is beleszóljanak a tervezésbe, és segíts nekik, hogy a saját kötelezettségeikkel kapcsolatban is hasonló terveket állítsanak fel. Természetesen a háztartási munkák között is legyen olyan, ami kifejezetten az ő feladatuk.

Segíts nekik a szabadidejük beosztásában!

Egyetemista korukban hálásak lesznek érte, ha a nem órán töltött időt megfelelő tervezéssel és a feladatok sorrendbe állításával tudják majd beosztani (és nem az utolsó éjszaka kezdenek el tanulni a vizsgákra). Kérj meg minden gyereket külön-külön, hogy írja be a feladatait és a hobbijára szánt időt a családi naptárba, majd üljetek le, és beszéljétek meg, hogy vajon elegendő idő jut-e majd mindenre, alul- vagy túlbecsülték-e az egyes tevékenységek időtartamát. Végül módosítsátok a család időbeosztását együtt, úgy, hogy ez mindenkinek megfelelő legyen, és tartsátok is be.

Segíts lépésekre osztani az elvégzendő feladatot!

Ha a gyerek rendszeresen az utolsó pillanatban kezd hozzá a három hete feladott házi dolgozathoz, akkor ideje közbelépni. Amikor feladják a házit, ülj le vele, és írjátok be a határidőt a naptárba. Felezzétek meg a rendelkezésre álló időt: az a határideje a körülbelüli vázlat elkészítésének. Innen számoljatok vissza még pár napot: legkésőbb ekkor kell nekiállni az adatgyűjtésnek. Ezután a vázlat elkezdésének határidejét is szabjátok meg.

Ismertesd meg őket a naptár és az elektronikus naptár használatával!

Akár falinaptárt, akár elektronikus változatot használtok a család életének tervezésére, legyen egy hely, ahová be tudjátok írni a határidőket. Az elektronikus naptárak, telefonos applikációk pár nappal a fontos dátumok előtt figyelmeztetnek is azokra.

Ne te ébreszd őket reggel!

Remek ébresztőórák vannak a piacon, és az egyetemen, valamint a munkahelyükre lépve sem lesz mellettük senki, aki ellenőrzi, felkeltek-e.

Bízz rájuk felnőtt feladatokat!

A középiskolásoknak már nem esik nehezükre elintézni a saját ügyeiket, elmenni az orvoshoz, vagy megszervezni, hogy jussanak el valahová. Ne telepedj rájuk, és ne kísérgesd őket mindenhová, később sem fogja ezt senki megtenni. Ha pedig problémájuk van egy tanárral, edzővel vagy más felnőttel, hagyd rájuk a megoldást. Meg kell tanulniuk felnőtt módon kommunikálni. Csak akkor lépj közbe, ha a helyzet súlyossága ezt feltétlenül indokolja.

Ne tanulj velük túl sokat!

Csak akkor szállj be a tanulásba, ha a gyerek tényleg nagyon küzd egy tárggyal. Egyébként nincs rá szükség, hogy belemássz az iskolai életébe csak azért, hogy mindig meglegyen a jó jegy. Ezzel egyrészt azt érezteted vele, hogy nélküled semmire sem menne, így elveszed az önbizalmát, másrészt pedig eléred, hogy nem lesz képes önállóan tanulni.