Bódi Guszti: Sosem felejtjük el, hogy honnan jöttünk!

Bódi Guszti és Margó házassága közel öt évtizede tart, szerelmük pedig példaként áll sok ember előtt. A házasok jóban-rosszban kitartottak egymás mellett, még akkor sem engedték el a másik kezét, amikor nélkülözniük kellett. Szerelmüket nem rég, a thaiföldi nyaralásuk alkalmával egy közös tetoválással pecsételték meg, többek között erről is mesélt a népszerű zenész.

Nemrég ünnepelték a feleségével a 46. házassági évfordulójukat, melynek apropóján egy közös tetoválást varrattak. Honnan jött az ötlet?

Bódi Guszti:  Soha életemben nem gondoltam volna, hogy valaha is lesz tetoválásom, de Margó mindent felülírt. Már tavaly elhatároztuk, hogy csináltatunk egyet a 45. házassági évfordulónkon, de a koronavírus-járvány miatt nem utazhattunk, ezért egy évet várnunk kellett. A kezemre thai nyelven került fel a szeretlek szó és Margó neve, Margócskámnak is ugyanez, csak az én nevemmel. Valószínű, ezek az őrültségek már a korral járnak.

Thaiföld úgy tűnik elnyerte a szívüket. 

BG: Szeretünk utazni, és amikor megtehetjük, mert éppen nincs koncertekkel tele a naptárunk, akkor megyünk. Thaiföldre közel 15 éve járunk már, de nem tudjuk megunni. Mindig télen megyünk, a nyári hajtás után, és abban a 2 és fél-3 hónapban mindent kipihenünk. 

Nem kérdés, hogy irigylésre méltó a kapcsolatuk Margóval. Mi a titka a házasságuknak?

BG: Margó főztje! A viccet félretéve, a mi szerelmünknek az alapja a tisztelet. Ez az egyik legfontosabb alappillér szerintem. Az én szemem előtt mindig az lebegett, hogy a kis családomnak meg tudjam adni, amit szeretnének, még akkor is, mikor a legnagyobb szegénységben éltünk... Aztán lehet beszélni a roma tradíciókról is: például akik velem együtt nőttek fel azok ugyanígy, majdnem 50 éve együtt vannak. Mi úgy nevelkedtünk, hogy a család az szent és sérthetetlen.

Ahogy az előbb említette, voltak nehezebb pillanatok az életükben, mikor majdhogynem nélkülözniük kellett, de ekkor sem engedték el egymás kezét.

BG: Így van. Margóval mi gyerekként kerültünk egymás mellé… 15 éves volt, mikor találkoztunk. Emlékszem, egy lyukas harisnyanadrág volt rajta, de nem érdekelt. Csak az volt a fontos, hogy mi együtt legyünk. Olyan csórók voltunk, hogy a lányszöktetés után még egy italra sem futotta, hogy megünnepeljük a házasságunkat… Sőt, volt, amikor kenyérre sem telt, és Margó vízből, lisztből és sóból gyúrt össze valami tésztafélét. Sokat nélkülöztünk, de azt sosem fogjuk elfelejteni, hogy honnan jöttünk…

 
A koronavírus-járvány pedig újabb nehézségeket gördített nem csak Önök, de más előadók elé is. Hogyan élték meg ezt az időszakot?

BG: Nagyon nehéz volt minden szempontból. Mi mindig úgy éltünk, hogy tartalékoltunk a pénzünkből, és a gyerekeket is erre tanítottuk, de a pandémia alatt feléltük majdnem minden megtakarításunkat. Nem voltak koncertek, mondhatni elvesztettük a munkánkat. De a megélhetésünk csak másodlagos ebben a történetben, az egészség a legfontosabb. Ezt akkor tanultuk meg igazán mikor Csabi fiam kórházba került. 10 napig tartották bent, Margóval nem volt se éjjelünk, se nappalunk. Szerencsére aztán a szervezete legyőzte ezt az átkozott vírust, de sajnos voltak a családunkban olyanok, akik nem voltak ilyen szerencsések. 

A pandémia alatt egy időre szakmát is váltott...

BG: Én egész életemben dolgoztam, nem tudok csak otthon ülni. Ezért amikor az unokám bejelentette, hogy futárnak áll, kaptam az alkalmon, és volt, hogy én is eljártam vele. Egyébként sokan azt gondolják, milyen egyszerű munka, pedig ez közel sem igaz. Keményen dolgoznak a futárok, minden tiszteletem nekik.

Azóta visszatért minden a rendes kerékvágásba. Ismét tele van koncertekkel a naptár?

BG: Nincs okunk panaszra, nyáron minden hétvégénk be van táblázva, és ősszel is szép számmal gyűlnek már az időpontok. Vannak például olyan koncertek, amelyeket a vírus miatt el kellett halasztani, és csak idén lesznek megtartva.