
Erdei Zsolt őszintén mesélt megromlott viszonyáról Kokóval
Az egyik legmeghatározóbb barátság került válságba a magyar sportvilág történetében. Erdei Zsolt kendőzetlen őszinteséggel mesélte el, hogyan távolodtak el egymástól Kovács István „Kokóval”.
A magyar ökölvívás két meghatározó alakja, a profi világbajnok Erdei Zsolt és az olimpiai, valamint profi világbajnok Kovács István hosszú éveken át szoros szövetségesként álltak egymás mellett. Az utóbbi időszakban azonban látványosan eltávolodtak, és a bokszvilág csak találgatta, mi vezetett a konfliktushoz. Most „Madár” úgy döntött, megszólal, és feltárja kapcsolatuk legnehezebb időszakait, valamint azt is, hogyan jutottak el egy új kezdetig.

Erdei Zsolt és az elnöki szék körüli viszály
A feszültség gyökerei a sportvezetői időszakig vezethetők vissza, amikor a ring után a szövetségi munkában is helyt kellett állniuk. Erdei Zsolt a Borsnak nyíltan felidézte azt a fordulópontot, ahol végleg megbomlott köztük az egyensúly:
Én lettem egy időben az elnök. Ő pedig szeretett volna tiszteletbeli elnök lenni és hát ugye nem lett az. Nem akarok jobban belemenni, de mind a ketten szerepet vállaltunk abban, hogy ez a kapcsolat így alakult. Az az igazság, hogy a mi kapcsolatunk az nagyon történelmi már jóformán, ha azt vesszük. Egy nagyon hosszú időre visszavezethető barátság ez.
A bajnok egy korai emléket is felidézett, amely még a sikerek előtti időszakba vezet vissza, és jól érzékelteti, milyen kölcsönös tisztelet jellemezte őket már a kezdetektől.
„Sose felejtem el, amikor először találkoztam vele, akkor ő már junior Európa bajnok volt. Ő lehet, hogy másképp emlékszik rá, de azt tudom, hogy kimentünk futni. Nem volt csak 5 kör, de én mentem vele, mint az őrült. Futottam, mint a bolond, belehaltam az egészbe. És mondom, akkor sem adom fel, és akkor ő egyszerűen a negyedik kör után kiállt, én meg megkönnyebbültem. Fej-fej mellett futottunk végig, ott ismertem őt meg, akkor találkoztam vele először.”
Ez a történet jól mutatja azt a versenyszellemet, amely mindkettejüket a csúcsra vitte. Már az első találkozáskor kialakult köztük az a sajátos dinamika, amely egyszerre hordozott baráti rivalizálást és erős szövetséget.
Bár a feszültség tapintható volt, mindketten rájöttek, hogy a sportág érdekei és a közös múltjuk fontosabb az egyéni sérelmeknél. Madár szerint egyszerűen sorsszerű volt, hogy újra egymásra találjanak.
Az az igazság, hogy mind a ketten valahol a legeredményesebbek vagyunk ebben a sportágban. Jelen pillanatban azok közül, akik még élnek. Mi még aktívak vagyunk a sportágban, mind a ketten tesszük a dolgunkat, mind a ketten segítjük az ökölvívásnak az előrehaladását, így szerintem teljesen elkerülhetetlen az, hogy mi ketten barátok tudjunk lenni. Ha összefogunk, akkor tudunk változást hozni az ökölvívásba, valamilyen szinten megkerülhetetlenek vagyunk, ketten meg nagyon erősek is.
A közös felelősségvállalás tehát felülemelkedett a személyes nézeteltéréseken, hiszen ők ketten együtt egy olyan erőt képviselnek, ami nélkülözhetetlen a hazai sportéletben. Belátták, hogy a magyar ökölvívás jövője forog kockán, ha nem fognak össze.

Kokó kezdeményezte a békülést
A legmeglepőbb fordulat azonban csak most következik: kiderült, hogy a békülési folyamatot nem más, mint Kokó indította el. A múltbéli közös élmények súlya végül győzedelmeskedett a büszkeség felett.
Régen mindig egy szobában voltunk, együtt voltunk versenyeken, együtt futottunk, együtt hajszoltuk az eredményeket. Amikor az elején elkezdtem a profi pályafutásomat, akkor ő segített egy csomó mindenben, úgyhogy ez egy régi viszony, régi barátság köztünk. Aztán volt az az átmeneti időszak, amikor én elnök voltam. Igazság szerint ott én azért elkövettem egy-két hibát, vele kapcsolatban is, amire ő megorrolt rám, de azt is tisztába tettük, megkeresett egyébként. Ő félre tudta tenni a büszkeségét. Újra elkezdtünk beszélgetni, és akkor volt egy olyan beszélgetésünk, ahol volt szituáció, amit én beismertem, hogy nem jól reagáltam, és akkor ott elnézést is kértem tőle.
Ez a bocsánatkérés mérföldkő volt a kapcsolatukban, hiszen Madár beismerte hibáit, Kokó pedig képes volt a nyitásra.
De hogyan is viszonyulnak ma egymáshoz? A Bors cikkéből ez is kiderül.






