LELKIZŐ
Varga Viktor megrázó vallomása: Belenyomták a fejem a vécécsészébe
Létrehozva2026. 02. 14. 07:30
Extravagáns megjelenésével és szókimondó stílusával tűnik ki a hazai zenei életből, ám az út az önazonosságig korántsem volt könnyű. Varga Viktor gyerekkori bántalmazásokról, kitaszítottságról és az önkifejezésért vívott harcáról beszélt.
Ma már az egyik legkülönlegesebb karakter a magyar popszíntéren Varga Viktor, aki öltözködésével, művészetével és gondolkodásával is kilóg a sorból. De nem volt egyszerű útja, ugyanis gyerekként és kamaszként sok megaláztatás érte, később pedig tudatosan kezdte formálni önmagát, még akkor is, ha ez sokak szemében provokatívnak tűnt.
Varga Viktor harca az iskolában
Varga Viktor énekes gyerekkorában hamar megtapasztalta, milyen az, amikor valaki kilóg a sorból. Már akkor kitűnt különcségével, és ahogy elő szokott fordulni, társai nem kímélték.
Már nagyon korán, általános iskolában is gyorsan elkezdődtek ezek a folyamatok. Akkor a gyerekek nagyon kegyetlenek egymással, és rengeteg megaláztatásban volt részem. Ott még csak kicsit látszódott, hogy másféle síkon mozgok, mint a többiek. A furát, fekete bárányt mindig megpróbálja kitaszítani a csorda, és pont ez történt velem mindig
– kezdte.
Volt, hogy az iskolai bántalmazás már tettlegességig fajult.
„Ennek rengeteg fázisa volt, de amikor általános iskolás lettem, ott verekedni kellett a jogaimért, fejbe rúgni a nyolcadikosokat, mert belenyomták a fejemet a vécécsészébe. Meg kellett tanulnom megvédeni magam, amikor már apám nem tudott segíteni, mert nyilván sokszor bejött a suliba segíteni” – idézte fel.
Provokáció és önkifejezés kamaszként
A középiskolás években már tudatosan kezdte felvállalni másságát, sőt, látványosan kifejezni önmagát.
Akkor már azt gondoltam, hogy van utam és tudom, mit akarok, és látványossá akarom tenni. Az öltözködésemmel ki tudom magam fejezni, ugyanis azt látja az utca embere, hogy hogyan nézel ki, hiába mondjuk, nem fontos a kinézet. Nyilván már akkor is teljesen hülye voltam, szoknyába jártam, meg kendőbe. Volt, hogy félmeztelenül járkáltam be a plázába, akkor kidobáltak az ottani biztonsági őrök, mert nyilván nem lehet ilyeneket csinálni. Félmeztelenül mászkálni a társadalomban az nagyon durva dolog sok ember szemében, az enyémben nyilvánvalóan nem, pedig szerintem természetesebb, mint ruhában járni. Ebben az időszakban rádobtam még egy lapáttal, mert annyira idegesített, hogy idegesítem az embereket. Úgy voltam vele, hogy ha már lúd, legyen kövér
Bár volt időszak, amikor a beolvadással kísérletezett, ám hamar rájött, hogy ez nem az ő útja.
Volt, hogy kipróbáltam, hogy milyen, amikor beilleszkedem a társadalomba, elegánsan öltöztem. Akkor azt gondoltam, hogy könnyebb lesz úgy élnem, és a karrierem is jobban fog haladni, de ezt nyilván nem bírtam sokáig. Összesen két év volt, amikor konvenciókat követtem, beleolvadtam a társadalomba. Talán többen szerettek, de nem bírtam
– vallotta be Vitéz Varga Viktor a Móka Podcast vendégeként.
Ripost hírek
