„Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ide visszatérek” – meglepő vallomást tett Rácz Jenő

Megható és váratlan elismerésben részesült Rácz Jenő: egykori iskolája falára került fel azok közé, akik kimagasló teljesítményt értek el a saját területükön.

Rácz Jenő Michelin-csillagos séf visszatért régi iskolájába

A séf a közösségi oldalán osztotta meg az örömét. „Soha nem gondoltam volna gyerekként, hogy egy nap az iskola falán fogom magamat dedikálni! A Csík Ferenc iskola híres arról, hogy sok elismert és sikeres embert neveltek ki az elmúlt évtizedekben. Megtiszteltetés és köszönöm!” 

Lapunk érdeklődésére elmondta, a történtek különösen sok emléket hozott fel benne. Ugyan az iskola mára teljesen megújult, a régi érzések azonban megmaradtak.

– idézte fel a Ripost-nak Jenő. Azt is hozzátette, gyerekként nem is fogta fel, mennyi sikeres ember került ki onnan az elmúlt évtizedekben, ahol ő is a tanulmányait végezte. Különösen megható volt számára, hogy több egykori tanárát is viszont látta. „Nagyon jó volt azt látni, hogy ennyi év után még voltak olyan tanárok, akik ugyanott vannak” – mesélte, majd elárulta: hatalmas meglepetésként élte meg, hogy a régi testnevelő tanára időközben igazgató lett.

Egykori kiválóságok között kapott helyet

Az iskola falán egy kiemelkedő területen kapnak helyet az egykori kiválóságok fotói – olimpikonok, színészek, különböző szakmák elismert alakjai.

– mondta, hozzátéve, hogy az iskola kérte fel arra is, dedikálja a már korábban kihelyezett portréját. Az alkalom nemcsak ünneplés volt, hanem beszélgetés is a diákokkal. „Nagyon jó érzés, felemelő és megtisztelő volt számomra” – fogalmazott. Különösen azért, mert sosem gondolta volna, hogy egyszer ő áll majd ott példaként.

Honnan indult? 

Rácz Jenő arról is őszintén mesélt, honnan indult: a 9. kerületi Aszódi utcai lakótelepről, ahonnan szülei nap mint nap Budára vitték iskolába. „Nekem már eleve az egy hatalmas kontraszt volt, hogy a 9. kerületben, az Aszódi utcai lakótelepen laktunk, ugyanakkor a szüleim minden nap Budára vittek át egy viszonylag jó iskolába. Valószínűleg abból a késztetésből, hogy valamire vigyem, vagy hogy többre vigyem. Persze egyedül is jártam át Pestről-Budára a Medve utcában. Emlékszem, hogy a tornazsákot magam előtt rugdosva mentem, és a Batyányi tértől sétáltam be.”

– mondta, hangsúlyozva: a tanárok szerepe felbecsülhetetlen. Szerinte nem mindegy, milyen közegben formálódik egy gyerek, hiszen „a végén nem mindegy, milyen minőségű »kész termék« lesz belőlünk” – jegyezte meg Jenő.

A séf azt is elárulta, hogy középiskolában még nem volt tudatos döntés a szakácspálya. „Nem akartam semmilyen módon megváltani a világot 15-16 évesen, ezt egy eszköznek tartottam ahhoz, hogy utazzak, és később alakult ki nálam, hogy tovább fejlesszem magam” – mondta, majd hozzátette, számára inkább az utazás, a tapasztalás volt a vonzó. A szenvedély később érkezett, amikor ráérzett arra, hogy ebben a szakmában több van. „Az elején tehetségesebb, mintsem szorgalmas voltam, aztán ez megfordult” – vallotta be őszintén.