Elkerülhető lett volna a tragédia? Koós Boglárka színésznő öngyilkossági kísérlete, majd halála óta barátok, családtagok, de ismeretlenek is feltették ezt a kérdést. Most kollégája, Litauszky Lilla próbálta meg elmagyarázni, mi történhetett a gyönyörű, tehetséges színésznővel. Azért fogalmazta meg gondolatait, mert borderline szindrómásként tisztában van vele, mi az a mosolygó depresszió, amikor kívülről semmi nem látszik az emberen.

Megszólalt kolléganője Koós Boglárka öngyilkosságáról

Nagyon nehéz megérteni, miért vet önkezével véget egy fiatal, tehetséges színésznő az életének. Koós Boglárka pár nappal az öngyilkossága előtt került új társulathoz, nemsokára premierje lett volna, úgy tűnt mindenkinek, kerek az élete. Ezért is döbbentek meg azok is, akik ismerték őt, hogy eldobta az életét. Nyilván, egy egészséges ember fel sem tudja fogni, miért lesz öngyilkos valaki. Ezért tartotta fontosnak megosztani gondolatait Bogi kolléganője, Litauszky Lilla, aki most először beszélt Bordeline szindrómájáról. Csak azért árulta el betegségét, hátha így mások is megértik, mi történhetett Bogi lelkében, amíg a végzetes döntést meghozta.

Ez volt az utolsó csepp. Bogiért, Bogi által írom Mindenkinek, akinek most olvasnia kell ezt. Rettenetesen nehéz megírnom ezeket, de MEG KELL… Édesapám öngyilkos lett. Annyira dühös és értetlen voltam , hogy azt éreztem, értéktelen vagyok, hogy itt hagyott, nevet is akartam változtatni. Évekkel később érkezett meg a megértésem – felé. így maradtam Litauszky. 19 éves voltam, amikor először megszorongatott a depresszió. Késsel vagdostam az arcom, hogy figyelmet kapjak. Ez egy olyan depressziós fázis volt, amikor még ügyetlenül, de próbálsz segítséget kérni. A barátaim észrevették a vágásokat, de csak ők...

– írta Facebook-posztjában Lilla.

Ő is gondolkodott az öngyilkosságon, vagdosta magát

Lilla, akinek nagyon fontos posztját pár óra alatt mintegy 700-an osztottak meg, azt is elárulta, hogy benne is felmerült az, hogy véget vet az életének.

„26 évesen egy veszekedés által, ahol a partnerem elment aludni, gyógyszereket vettem magam elé. Hónapok óta gondolkodtam, hogyan tudnék eltűnni az őrjítő fájdalom elől, ami nem engedi, hogy gondolkodjak. Úgy éreztem, EZ lehetne AZ a pillanat. A krónikus üresség által egy ideje már vagdostam a karom, de az üresség nem múlt el. Mikor a kezembe vettem a marék gyógyszert, a tesóim arca ugrott be. Gyűlöltem magam, hogy nem mertem megtenni, hogy még erre SE vagyok képes. A tündérhegyi pszichiátrián kértem segítséget, de olyan állapotban voltam, hogy nem vettek fel.”

Bogi kolléganője szerint az, hogy nem vette észre senki, hogy nagy a baj, nem véletlen. Rajta sem látszik, amikor a legmélyebben van, mert kifelé képes mosolyogni. A szakirodalomban egyébként ezt mosolygó depressziónak nevezik.

Megkérdezte valaki tőlem, hogy "Akkor Bogi most rosszul volt? Miért nem kért segítséget?"... Hallod magad, EMBER??? Hallod a legbutább kérdést, amit fel lehet tenni ilyenkor? A beszélgessünk róla élmény, nem stabil segítség, a depresszió annál sokkal összetettebb betegség, de lehet mégis 1 perccel többet ad levegőt. Ne forduljunk el! Ne szippantson be a csak önmagunk menedzselése, szenvedése. Együtt erősebbek vagyunk!

Litauszky Lilla teljes bejegyzését ITT! tudjátok elolvasni!

Kolléganője felfedte: ezért nem tudták megmenteni Koós Boglárka életét