Szégyen és gyalázat: Borzalmas állapotban van a Kossuth-díjas magyar énekesnő sírja – Fotó

Hiába a számos hazai és külföldi elismerés, hiába a Kossuth-díj és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje és a rengeteg színpadi szerep, gyakorlatilag az enyészeté lett Kovács Apollónia sírja. 

A 2012-ben elhunyt énekesnőt, előadóművészt a Fiumei úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Bár a művésznő 1974-ben megözvegyült, és férje, Grabócz Miklós elvesztése után nem házasodott újra, sírját sokáig rendben tartották a rokonai és a tisztelői. Ezek az idők azonban sajnos elmúltak. 

Kovács Apollónia sírja sajnos borzalmas, a végletekig elhanyagolt állapotban van. A nyughelynél álló fakereszt kidőlt, az üres váza felborult, pedig a sírfelirat egyértelműen jelzi, hogy egy kivételes tehetségű művésznő nyugszik a földben.

„Kossuth-díjas előadóművész. A magyar nótát és népdalt lélek mélyéig hatoló, magával ragadó szépséggel, kivételes tisztasággal szólaltatta meg”

– áll a sírkövön.

Kovács Apollónia barátja felháborodottan nyilatkozott a Ripost-nak

Hiába azonban a Kossuth-díj és a páratlan életút, Kovács Apollóniát valamiért elfelejtették.

– Most voltam kint nála a temetőben, nagyon szomorú a látvány. Sajnos ennyi a művészet és a Kossuth-díj. A kollégái, művésztársai is elfeledkeztek róla

– háborgott a Ripost-nak Kovács Apollónia neve elhallgatását kérő ismerőse.

Kovács Apollónia bejárta a világot

Kovács Apollónia gyermekkorát nagyrészt Nyárádremetén töltötte. A második világháború idején Kolozsvárott figyeltek fel hangjára, de csak a béke beállta után, 1945–46-ban a Józsa Béla Athenaeum Művészképzőjében tanulhatott. Tanárai Borbáth Magda, Maczalik Gabriella és Poór Lili voltak. Magánúton képezte tovább hangját Lorenz Kornéliánál és Szikossy Gizellánál.

A végzés után színésznő volt egy nagyenyedi magántársulatnál. 1949-ben a Nagyváradi Szigligeti Színházhoz szerződött. Rendszeresen énekelt a város római katolikus székesegyházának kórusában. Az 1950-es években gyakran szerepelt a kolozsvári rádióban népdalfelvételeivel, az évtized második felében már a Magyar Rádióban is hallható volt későbbi férje, Grabócz Miklós közbenjárására.

1961 novemberében települt Magyarországra, szabadfoglalkozású előadóművészként Budapesten élt, és magyar cigánydalokat adott elő. Már 1962-ben elkezdett külföldön szerepelni. A következő évtizedekben egészen Kanadáig, Új-Zélandig eljutott. 1964-ben kötött házasságot Grabócz Miklóssal, 1974-ben megözvegyült.

Nemcsak előadta, hanem férjével gyűjtötte is a dalokat, illetve egyes dalokat ő fordított le magyar nyelvre. 2007-ben a népi kultúra és népdalkincs ápolásáért, illetve előadó-művészete elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. 2011-ben megkapta a Kossuth-díjat is, de ezt már személyesen nem tudta átvenni.

Élete utolsó szakaszában súlyos betegségek kínozták. Egy idősek otthonában halt meg.