Ákos: Mai fejjel mindenben másként döntenék

Hazánk talán egyetlen olyan polihisztora Ákos, akit sokan, sokfelől kritizálnak ugyan, de még az ellenlábasai is elismerik, hogy tehetségben és szorgalomban évtizedek óta az élen jár. Karrierje fontos állomásához érkezett, hiszen éppen 30 éve jelent meg első önálló albuma. Nem véletlen tehát, hogy októberben egy igazán különleges és autentikus helyszínen ünnepel majd együtt rajongóival. És mindjárt kétszer, ahogyan az Ákos esetében lenni szokott.

Ripost: Harminc évet összegezni egyetlen koncertben nem lehet könnyű. Hogy döntöd el, hogy melyik kezedbe harapj, amikor pörgeted a dallistát?

Ákos: Elsőre legalább száz dalt írtam össze, aztán szép lassan a hangszerelési-szerkesztési szakaszban kialakul az emberileg is elviselhető, nagyjából két óra alatt eljátszható mennyiség. Két felvonás lesz, az egyikben a kamarazenéé, a másikban a szimfonikus megszólalásé lesz a főszerep. A műsorunk címe HARMINC ÉV, de a dalok mellett más műfajt is megidézünk majd a dupla Opera-előadáson és december 16-án az Arénában.

Ripost: Ha jól tudom, gyermekkorodban édesapád "unszolására" ismerkedtél meg a komolyzenével. Ez az élmény ad valamiféle pluszt ahhoz a lehetőséghez, amit az operaházas koncert jelent?

Ákos: Az Opera egy a kevés hazai helyszínek közül, ahol még sohasem játszottam korábban. Október 28-án és 29-én koncertezhetünk itt, ez önmagában is nagy lehetőség és felelősség, igyekszünk a helyszínhez méltó műsort összeállítani. Apámmal annak idején főleg az Erkelbe jártunk, neki szívügye volt a műfaj. Amikor ott koncerteztem, sokszor eszembe jutott, mennyi előadás nézője voltam kölyökként azon a helyszínen.

Nem gondoltam volna, hogy egyszer ezen a színpadon fogok koncertezni!

„Ennél többet nemigen kívánhat az ember”

Ripost: Felgyorsult a világ és gyakorlatilag boldog-boldogtalan fent van a TikTokon. Te szándékosan tartod távol magad ettől a platformtól?

Ákos: A gyerekeim tiktokoznak, eszméletlen, mennyi időt töltenek ezen a platformon. Bevallom, nekem nem sikerült megszeretni ezt a műfajt eddig, de már többször szó volt róla, hogy belekezdünk, csak nem vitt rá a lélek. Komoly követői bázisunk van a Facebookon, rengeteg exkluzív, szépen fotózott, normálisan összerakott videótartalmat teszünk közzé a YouTube-csatornánkon, jelen vagyunk a Twitteren és az Instagramon is, nemrégiben esett át komoly arculati változáson az akos.hu oldalunk. Ezek mind egész embert igénylő feladatok, de ezeknek az adminisztrációját is magunk csináljuk két munkatársammal házon belül, nincs külön csapatunk erre. A mi legfontosabb dolgunk, hogy dalokat, videókat, koncerteket produkáljunk, én nem manöken vagyok vagy influenszer, hogy valós tartalom nélkül szerepeljek bárhol.

Ripost: Ha újrakezdhetnéd, van e olyan pontja az életednek, ahol másképpen döntenél?

Ákos: Lényegében mai fejjel mindenben másként döntenék, de akkor nem lennék itt, ahol most vagyok. Négy fantasztikus gyerekem született, örömöt adó munkám van, szeretet vesz körül.

„Csak legyen erőnk elviselni a választ...”

Ripost: Mit mondjanak majd rólad a jövő generációinak tagjai? Ki szeretnél lenni a szemükben?

Ákos: Nincsenek nagy vágyaim ezen a téren. Bőven elég lenne, ha egy ideig néhányan még emlékeznének rám – olyan emberként, aki tisztességes munkát igyekezett kiadni a kezéből.

Ripost: Mikor és kitől kértél utoljára bocsánatot és miért?

Ákos: Nyilván azért, mert elkéstem valahonnan, vagy az olasztanáromtól, hogy már megint nem volt időm rendesen felkészülni az órára a hektikus időbeosztásom miatt.

Ripost: Melyik volt eddigi életed legmélyebb és legmagasabb pontja lelki értelemben?

Ákos: A legmagasabb minden bizonnyal a gyerekeim születése volt, négy szikrázó csúcspont. Minden barátomnak őszintén ajánlom, hogy ha teheti, legyen jelen a szülőszobában, ennél felemelőbb, meghatározóbb élménye nemigen lesz az életben. A mélypont nyilván fiatalabb, kevésbé harcedzett koromban ért el, amikor először kezdett teli szájjal hazudozni rólam a sajtó egy jól körülhatárolható szegmense.

Azóta megtanultam, hogy a közönség lényegi részére ezek soha nincsenek hatással.

Ripost: Kihez fordulsz, amikor éppen elveszettnek érzed magad a világban?

Ákos: Szerencsére nem gyakori, hogy ennyire elkeserednék. Amíg élt, öreg lelki vezetőmhöz, Farkas atyához szaladtam ilyen helyzetekben, néha még ma is hozzá fordulok, bár tavaly itt hagyta az árnyékvilágot. A feleségem a leggyakorlatiasabb ember, akit ismerek, tőle bármikor kaphatok tanácsot, néha a gyerekeim is meglepően bölcseket tudnak mondani. Ha a földi válaszok már nem elégségesek, mindenki fordulhat az ég felé, Isten mindig meghallgat mindenkit. Csak legyen erőnk elviselni a választ.