Medveczky Ilona új örököst jelölt meg

Manapság már ritkán szerepel a médiában Medveczky Ilona, pedig volt idő, amikor minden nap láthatta a közönsége. A csodás álomotthonában visszavonultan élő legendás táncművész itt fogadta a hot! magazin stábját, és nemcsak villája ajtaját tárta ki előttük, hanem szívét és a lelkét is. A díva őszintén mesélt szerelmi életéről, a végrendeletéről, a mindennapjairól és sok minden másról is.

hot!: Egyvalakivel élt közös fedél alatt, egy férje volt, egyszer volt szerelmes.

M.I.: Tőlem mindig féltek a férfiak! A nők irigykedtek rám – nem gondoltak bele, mennyi lemondással járt az életem. Engem egy férfiban mindig a jelleme, a tehetsége, az esze érdekelt, nem a bankszámlája vagy az ágybéli virtuozitása. Hil­de­brand István operatőrbe az Egy magyar nábob forgatásán lettem szerelmes, ám ő családot akart, gyereket, én viszont közöltem, hogy nem hagyok fel a tánccal. 1974-ben névházasságot kötöttem Európa ötödik leggazdagabb német nemesi családjának tagjával, egy saját neméhez vonzódó Turn und Taxis herceggel, cserébe százezer dollárt fizettem neki az osztrák állampolgárságomért. Egy napig se laktunk együtt, viszont sose váltunk el, így Wilhelm 2009-es halála óta hivatalosan is özvegy hercegné vagyok. Bár számos kiváló férfi kérte meg a kezem, ragaszkodtam a függetlenségemhez. Haláláig csak Nagy Richárdot becsültem, aki 25 évig volt a társam. „Papa” itt élt velem, de külön hálószobában, külön emeleten. Ma is hiányzik. Csodás ember volt: nagyvonalú, jólelkű, becsületes, toleráns, okos. Sose volt konfliktusunk, a tenyerén hordott, mégsem keresem az utódját. Nem született férfi, akivel én szóba állnék!

hot!: Miért nem költözik Ausztriába?

M.I.: Mert szeretem ezt a kis országot. Amikor apám ‘74-ben elhunyt, idevettem magamhoz anyámat, aki ‘89-ben távozott el. Sosem fordultam a kinti dúsgazdag rokonságomhoz, nincs köztünk élő kapcsolat, holott tudnak a nehézségeimről. Idehaza is voltak, akik harminc évig a barátaimnak nevezték magukat, amíg jöhettek velem bálokra, partikra, estélyekre. Amikor most itthon ültem a 12 fokban, ugyanezek nem kérdezték meg, hogy miben segíthetnek. Leírtam őket is, a tehetős rokonokat is. Tényleg bajban ismerszik meg az igazi barát, én pedig nem ismerem azt a szót, hogy „kérek”. Maradt pár igaz barátnőm még aktív koromból; alig mozdulok ki, ezért fontos, hogy néha jól kibeszélgessük magunkat legalább telefonon – ilyenkor érzem, hogy nem vagyok egyedül.

hot!: Mivel őrzi az irigylésre méltó testi-lelki frissességét?

M.I.: A titkom a lelki béke. Nem engedek negatívumot az aurámba, kerülöm a panaszkodókat. A szellemem jó könyvek olvasásával őrzöm, a genetikámnak köszönhetően évtizedek óta tartom a súlyom. Sokan azt hiszik, hogy salátán élek, de közlöm: néha lemegyek éjjel a hűtőhöz, és befalom a hideg töltött káposztát vagy eltüntetek pár szelet szalonnát kenyérrel, hagymával! A házam a sok lépcsővel állandó edzésben tart, ahogy a folytonos kertészkedés meg az állatok utáni szaladgálás is. Legtöbbször hatkor kelek, mosok, takarítok – amit épp kell. Sose volt bejárónőm, mindent magam csinálok: egyrészt bizalmatlan vagyok, másrészt maximalista. Anyu hajdan sokat segített, ahogy később Richárd is.

hot!: Tudja már, kire marad mindez?

M.I.: Volt hivatalos végrendeletem, de nemrég összetéptem! Akire eredetileg rábíztam volna a teljesítését, az akkora csalódást okozott, hogy parkolópályára tettem. Most egy új emberre hárítom át a feladatot, aki maximálisan végrehajtja majd a végakaratomat, ha eljön az ideje. Főszerepet játszik az állatmenhelyek, az állatgyógyászat támogatása havi fix összeggel. Korábban a táncművészetet is támogatni akartam, ám meggondoltam magam, mert ráeszméltem: sem a ba­lett­mű­vé­szi, sem a revütáncosi múltammal együtt sem terjesztett fel a kollégák közül senki a Kossuth-díjra, se régen, se most. Érdemes művész vagyok és tagja a Halhatatlanok Társulatának – utóbbira különösen büszke vagyok, mert azt a szeretett közönségem szavazta meg nekem.