Antal Timi drámai bejelentése a terhességéről: „szívhangja tartósan leesett ”

Az erdélyi származású énekesnő, Antal Timi - minden joggal - nagyon büszke magára. Nagyobbnál nagyobb sikereket ért el eddigi karrierje során. Dalokat ír és énekel fel, koncerteket ad, valamint rendszeresen vállal szerepléseket is. Ugyanakkor családjára is nagy hangsúlyt fektet. 

Az énekesnő büszkén hirdeti, hogy számára első a család. Jó feleség és büszke édesanya, kislányát, Emmát pedig hatalmas szeretetben neveli. Nemrégiben jelentette be, hogy újból kisbabát vár. Emma 2019-ben született, 2022 decemberében pedig az énekesnő bejelentette, hogy a hercegnőjüket egy herceg követi, most ugyanis kisfiút vár. Timi pocakja már nagyon nagy, így reméljük, hamarosan láthatjuk a kisfiút.

A császármetszés hónapja alkalmából azonban egy fotót, és egy drámai vallomást osztott meg közösségi felületén. Elmondta, hogy az Emmával való terhessége alatt komplikációk léptek fel: tartósan leesett a baba szívhangja, és bár nagyon nem így tervezte, császármetszéssel kellett életet adnia gyerekének. Beszámolt arról, hogy bár ez volt élete legszebb napja, mégis nagyon nehezen viselte a 10 órás vajúdást és az utána következő fájdalmakat. 

"Nem így terveztem, de a jó Isten ezt az utat szánta nekünk, hogy hasi szüléssel, császármetszéssel hozzam világra a gyermekem. 2019 augusztus 15. Azóta is életem legszebb és legmeghatározóbb hónapja és napja (Emma születése). Április a császármetszéssel kapcsolatos informálódás hónapja. Érintett vagyok a témában, ezért szeretnék megosztani Veletek én is pár gondolatot. Bár nem szakmai és orvosi szemszögből, sokkal inkább érzelmi oldaláról mesélni picit. Csütörtöki nap volt, emlékszem, aznap nem volt pusztító meleg, kellemes nyári nap volt. A szülés magától indult be, szépen haladt a dolog a maga útján 10 órán keresztül. Korai burok repedés miatt (azt hiszem emiatt) végig intenzív és gyakori összehúzódásokkal telt az idő, de tudtam, minden kontrakcióval egyre közelebb és közelebb kerülök ahhoz, hogy kezemben tarthassam a kisbabám.

Az nem volt a számításaim között, hogy ezt a 10 órát követően szinte 40 percen belül már valóban hallhattam a kis hangját, ahogy felsírt. De nem így terveztem. Nem ilyen formában szerettem volna először látni, először megszagolni, először érezni a kis testét, először egymás szemébe nézni. Csalódás volt, amikor közölte az orvosom, hogy Emma szívhangja tartósan leesett, és műtéti úton fogom világra hozni Őt. Vajúdsz 10 órát, megszenveded a dolgot, és tudod, már csak 2-3 óra és sikerülni fog természetes úton megszülni, aztán egyszer csak szíven ütnek, hogy bizony ez nem fog sikerülni és pár percen belül egy nagy hasi műtétet fognak rajtad végrehajtani. Bumm. Itt dőlt össze bennem egy egész világ. Nagyon féltem és le pörgött előttem az egész életem. Nagyon sokáig szenvedtem ettől az érzéstől, ezért felkerestem szakembert, aki segített megérteni sok mindent. Segített megérteni, hogy ez egy kvázi életmentő beavatkozás volt, és mindkettőnk számára ez volt a lehető legjobb döntés. A heg a hasamon az élet kapuja, és el kellett fogadnom, hogy ez az én utam, ez az Ő útja és ez a mi utunk. Nem azért, mert a császármetszés könnyebb út lenne, mert nem az, hanem azért, mert ez volt a helyes döntés. "