Véget ért a Szomszédok sztárjának 15 éves kapcsolata

A Szomszédok ikonikus szereplője a magánéletében történt változásokról sem beszélne magától, ha el nem indult volna a pletyka színházi közökben… Egy ideje nem látják a színésznő mellett párját és munkatársát, Sebők Péter marketing szakembert.

15 éven át mindent együtt csináltak

Ivancsics Ilona és Péter tizenöt évvel ezelőtt ismerték meg egymást. A férfi Amerikában élt, leveleken keresztül tartották a kapcsolatot, majd amikor hazaérkezett, elkezdődött a közös munka, 2007-től Péter segítette a színésznőt a társulata, az Ivancsics Ilona és Színtársai beindításában. 

„Pont egy gyermekelőadással házaltam, amelyet létrehoztam ugyan, de az értékesítésével nem boldogultam. Ebben segített először Péter a szakmai tudásával, aztán szép lassan kinőtte magát a színtársulatunk egy országjáró – sőt, országhatáron kívül is járó – színházzá, amelyet ketten irányítunk: párom a marketinges, én pedig a művészeti vezető vagyok” – nyilatkozta a színésznő 2016-ban az Origónak.

Bármibe kezdett, sikert hozott

A színésznő lassan két évtizede működteti nagy sikerrel az Ivancsics Ilona és Színtársai nevű társulatát, az alkotóműhely komoly hazai és nemzetközi sikereket tudhat magáénak. 

A Szomszédok Vágási Jutkája tehát a nagy sikerű sorozat után is nagyon jól megtalálta a helyét a világban, szakmailag és a magánéletében is. Nagy büszkesége a most már felnőtt fia, Bence, aki Londont és Barcelonát is megjárva divatfotósként dolgozik.

Nincs értelme benne maradni abban, ami nem működik

A szakmai sikerekről szóló hírek mellett a színházi körökben elindult a pletyka is: Csicsi életében komoly változást történt, tavasszal elváltak útjaik Péterrel. 

„Nem vagyok bulvár szereplő, világ életemben figyeltem arra, hogy a teljesítményem miatt kerüljek be az újságokba és ne magánéleti hír miatt” – mondta a Bors megkeresésére Ivancsics Ilona. 

„Barátságban váltunk el, közös akaratból megbeszélve azt, hogy nincs értelme benne maradni abban, ami nem működik. Azt remélve, hogy az elválás mindkettőnk számára magában hordozza a reményt arra, hogy bár nem vagyunk már fiatalok, még igenis van reményünk arra, hogy teljes és boldog életet éljünk szakmailag és a magánéletünkben is.”