Gyászol Hosszú Katinka

90 év. Életévekben számolva nem kevés. És mégis, ha a Nagypapámról van szó – a pótolhatatlanságot jelenti. Nem tudom, mikor tett először a medencébe, régen, valamikor az emlékeim előtt. A naponta ismétlődő események megmaradtak: a biciklizés az uszodába, a megunhatatlan edzések, a vacsora alatti beszélgetések és igen, alig vártam, hogy másnap legyen és kezdődjön minden újra. Akkor és most is úgy tűnt, mindez egy véget nem érő kirándulás: kudarcok, próbatételek, sikerek. Észre sem vettem a kemény munkát, mert a derűt a következetességgel, a kitartást a játékkal kötötte össze.Én keltem hajnalban, de hogy ez nem csak szenvedés volt – Neki köszönhetem. Én úsztam a hosszakat, de hogy ez játék volt – Neki köszönhetem. Az érmeket az én nyakamba tették, de – ezeket Neki köszönhetem. Minden versenyemet végignézte, a tanácsai pontosak és racionálisak voltak. „Még öt ugrás!” – mondta, mikor nem akartam kijönni a medencéből. Ötször tűnt úgy, hogy nem adja fel, erős volt. Nagyon szeretlek Papa, köszönök mindent, mindig velem leszel!