Egy utolsó boldog nyár még megadatott II. Erzsébetnek

A nyári szabadságot mindig is Balmoralban töltötte II. Erzsébet és Fülöp herceg. Hiába a fényűző kastélyok, a megannyi pompás birtok, ők az egyszerű vidéki életet élvezték a legjobban. Ezért is imádták annyira a skóciai otthonukat. Itt órákat sétálhattak a végtelen zöld lankákon, lovagolhattak, vadászhattak, fogadhatták a család tagjait, vagyis civélként élhették a mindennapjaikat. 

Természetesen Fülöp tavalyi elvesztése után a királynő élete már nem volt ugyanolyan. Eltűnt mellőle a támasza, a másik fele, aki minden titkát, baját és örömét ismerte. Balmoralból pedig eltűnt a vidámság, ami a herceget körbelengte mindig. De ettől még Fülöp emléke ott maradt minden egyes négyzetcentiméterben, és ezért is maradt az uralkodó kedvenc otthona Balmoral. Így az idei nyarat is ott töltötte, és a palotai bennfentesek közül a helyzethez képest boldog utolsó hónapjai voltak. 

Hiányzott neki a férje, bántotta a lelkét kedvenc fia, András pedofilbotránya és Harryék viselkedése, illetve a hát- és lábfájdalmai is hétről-hétre erősödtek, de megőrizte a jókedvét. Hiába volt a világ legkötelességtudóbb és legelhivatottabb embere, mégis örült, hogy nem kell szinte naponta rendezvényekre járnia. Soha nem vallotta volna be, de elfáradt az elmúlt 70 évben. 

Fülöp hiányában sem volt azért egyedül. A leghűségesebb szolgálók és hivatalnokok vele tartottak, és egy percre sem hagyták el Balmoralt az utóbbi hónapokban. Gondoskodtak arról, hogy a királynő mindent megkapjon, amire szüksége van, és amit kíván. A legnagyobb szerepet Angela Kelly vállalta őfelsége mellett, egyszemélyben volt barát, asszisztens, ápoló és testőr. Nem hiába nevezik palotai berkekben AK47-nek Kellyt, ugyanis a nap 24 órájában csak azt figyelte, nehogy baja essen az imádott királynőjének.

De a Skóciában élő barátok, valamint a királyi család tagjai is sokat voltak vele a nyáron. Szinte minden nap fogadott valakiket, így mindig volt, aki szórakoztassa, és elterelje a figyelmét a folyamatosan romló egészségéről. A gyerekei látogatták a legtöbbször, főként Anna és Károly. De egy ideig a királyi elitből száműzött András is nála bujkált a sajtó elől. A legjobban talán legkisebb fia, Eduárd feleségének, Zsófiának örült mindig, ugyanis ő volt a kedvenc menye. Sőt, úgy szerette, mint a második lányát, mert vele tudott mindenről barátként beszélgetni. Hasonlóan nagy öröm volt számára, amikor a nyár végén meglátogatta a cambridge-i család, Vilmos és Katalin három gyermeke mindig széles mosolyt csalt az arcára, ahogy kiabálták neki, hogy Gan-Gan.

Az egyik személyi titkára szerint boldog utolsó nyara volt II. Erzsébetnek, mert a környezet és a vele lévők azzá tették számára. Ezért is ért mindenkit pánikszerűen a szerdai hirtelen rosszulléte, majd pedig a csütörtöki halála. Ugyanis nem úgy nézett ki még a megelőző napokban sem, mint akinek közel a vég. Mosolygós, jókedvű volt, voltak fájdalmai ugyan, de egy fikarcnyival sem volt rosszabbul, mint ahogy egy 96 esztendős embernek lennie kellett volna.