Drámai állítás: Édesanyja miatt vágyta a halált Klapka György örököse

Mérhetetlenül szomorú, családi viszályoktól és tragédiáktól terhes történet látszik kibontakozni Klapka Dennis halála körül. Ami biztos, hogy a hatalmas Klapka vagyon egyik örököse évek óta küszködött a magánnyal és szinte kivétel nélkül mindenki kihasználta a naivitását, jóhiszeműségét és a segítőkészségét. Szerelmei és barátai rendre átverték mind érzelmileg, mind anyagilag. Élete utolsó időszakában már túl kevés igaz ember volt mellette, túl kevesen mondták neki, hogy nem szabad feladnia.

„Egyre többet beszéltünk telefonon...”

Pedig egy démonjaival küzdő ember számára nagyon fontosak a családtól, barátoktól kapott pozitív visszacsatolások, mert ha ezeket nem kapja meg, egy ponton túl győzedelmeskedik az önvád, a mardosó lelkiismeret és egyszer csak elmúlik az élni akarás. Rita szerint a fiatalon elhunyt Dennis ma is élne, ha a szerettei közül akár csak egyszer is azt mondta volna neki valaki, hogy nem ő a felelős Mary Zsuzsi haláláért.– Dennist tizenhárom, tizennégy éve ismertem meg, amikor az édesanyja beleszeretett a fiamba, Tamásba és mindketten sokat vendégeskedtek nálunk. Zsuzsi halála után is kapcsolatban maradtunk az apukája elvesztése után pedig egyre többet és többet beszéltünk telefonon – kezdte a Bors napilap keddi számának az asszony, aki az utóbbi hetekben már nagyon aggódott Dennisért és gyakran kérlelte, látogassa meg őt a vidéki házában, hogy egy kicsit kikapcsolódjon, de végül a Klapka birodalom örököse sosem érkezett meg.

„Éreztem, hogy tennem kellene valamit...”

– Ez a szegény fiú több mint tíz éven át emésztette magát anyukája halála miatt és az utóbbi időben szinte már csak arról beszélt nekem, hogy miatta halt meg Zsuzsi, mert nem volt mellette és nem figyelt rá eléggé. Számtalanszor hallottam tőle, hogy számára már csak az hozhat megnyugvást, ha az anyja után megy és bocsánatot kér tőle odaát. Meg akart halni... Éreztem, hogy tennem kell valamit, ezért folyamatosan kértem, hogy jöjjön el hozzám pár napra, pihenjem és engedje el a gondjait egy kicsit. Ígérte is, hogy jön, de sajnos végül erre már nem maradt ideje – fakadt sírva Rita, aki szerint a családi kötelékek teljes hiánya is arra sarkallta a fiatal örököst, hogy önpusztító életet éljen.

 Testvére elfordultak tőle

– Dennist rettenetesen bántotta, hogy a testvérei elfordultak tőle. Úgy érezte, hogy értéktelen ember, aki még arra sem méltó, hogy a családja szeresse őt. Gyakran próbálta felvenni a kapcsolatot velük, de még a karácsonyi üzeneteire sem válaszoltak és nem vették fel neki a telefont sem. Akad olyan testvére is, aki konkrétan letiltotta a számát. Persze, amikor az utolsó, apjuktól örökölt ingatlan eladásáról volt szó, meg tudták keresni, de azóta egyszer sem beszéltek vele. Ha csak egyikük megkérdezte volna tőle, hogy hogy van, érezte volna, hogy tartozik valahová és talán nem dobja el a gyógyszereit és nem issza magát szó szerint a halálba. Mert hogy ezt tette… – jelentette ki a lapnak Rita.

Mindenét elajándékozta halála előtt

Kalpka Dennis nagyjából 80 millió forintot örökölt, aminek a felét egy lakásba fektette, míg a maradék pénzt elszórta. Sokaknak adott kölcsönöket, amiket aztán sosem kapott vissza, de ennek ellenére sem keményedett meg a szíve. Egy közeli ismerőse elárulta lapunknak, hogy gyakorlatilag mindenét elajándékozta. Az aranyembernek aranyszívű fia volt és ezt bizony rengetegen kihasználták. A halála előtt éppen lakáseladásban volt, mert nem volt pénze. Talált is egy vevőt, aki az előleget kifizette. Dennis ekkor kezdte elajándékozni a bútorait és az ingóságait. Gyakorlatilag mindenét elvitték, szó szerint csak az üres falak maradtak, mire most az egyik testvére bejutott a lakásba - mondta informátorunk.

„Mi voltunk a választott családja”

Kneszl Beáta, Dennis barátja egy borderline betegséggel kapcsolatos könyvet írt kettejük életéről. A szerző lapunknak megerősítette, hogy Dennis nem ápolt jó viszonyt a családjával.

– Mi voltunk Máté Lászlóval Dennis választott családja. A testvérei rendre elhanyagolták őt, de én igyekeztem mindig ott lenni neki, amikor szüksége volt rám. Szegény nem volt lelkileg erős, de egy mérhetetlenül szerény és jó ember volt. Rajtunk kívül nem igazán volt senkije – nyilatkozta lapunknak az írónő.