Fájdalmas emlékéről vallott a magyar sztár

Keleti Andrea úgy érzi, ő nem volt igazi gyermeke édesapjának, Keleti Györgynek. A táncművész a Palikék Világa by Manna legutóbbi adásában válaszolta ezt arra a kérdésre, hogy milyen volt a rendszerváltás környékén egy országos hírű politikai közszereplő gyermekének lenni? 

„Nem voltam az országos hírű közszereplő igazi gyermeke, mert bár az vagyok, de amikor a szüleim elváltak, nagyon pici voltam, és innentől kezdve nagyjából mi külön utakon jártunk. Édesapám nagyon hamar megnősült a válás után, és nagyon hamar lett két gyereke, neki ők lettek az igazi családja. Én csak olyan néha látogatóba, aztán már nem jön látogatóba, és örüljünk, ha nem jön látogatóba alapon voltam. Eléggé elszakadtunk egymástól. Talán volt egy olyan 10-15 évünk, amikor egyáltalán nem beszéltünk egymással, neki teljes volt az élete, volt családja, baj, gond és öröm, minden, ami ezzel jár, és volt egy olyan munkája, ami reggel hatkor kezdődött, és sosem ért véget, úgyhogy ebbe már egy másik gyerek nem fért bele. Valamennyire figyelemmel kísérte a dolgaimat, látta, hogy rendben vagyok, egyenesben vagyok, ez őt megnyugtatta” – kezdte az emlékezést Andrea. 

„Tavalyelőtt halt meg, amikor előtte egy évvel megtudta, hogy beteg, akkor elhívott engem. Próbáltunk mi kapcsolatot tartani, főleg, amikor a gyerekek megszülettek, hiszen mégiscsak ő a nagypapa, de ez már nem ment olyan jól. Nem ment olyan jól egyrészt az ő családja miatt, és azért sem, mert semmi közöset nem tudtunk felmutatni. Bár érdekes, mert az ember, amikor megtudja, hogy már nincs lehetőség változtatni, tehát kicsivel több, mint egy évvel ezelőtt, amikor elment, akkor azért az ugyanúgy fáj, minthogyha másképp lett volna. Talán azt gondolja az ember, hogy lehetett volna másképp, de hát nem lett, úgyhogy ez így van. A sajtóban sokszor megjelent, hogy én vagyok a lánya, de én csak »félig lánya« voltam, mert főleg az anyukám és az anyukámnak a csodálatos házastársa neveltek fel. Azt mondanám, hogy nekem inkább ő volt az apukám, hiszen ő volt az, aki velünk nap mint nap foglalkozott, aki a gyerekeimre vigyázott, aki elment értük az óvodába, aki eljött velem a táncversenyeimre, mert apukám, azt hiszem, összesen csak egyszer látott az életében táncversenyen. Minden tiszteletem az édesapámé, szeretem és nincs harag, sőt az utolsó egy évben sokat mentem hozzá, akkor sok mindent átbeszéltünk, támogattam, bátorítottam, mindent próbáltam, de ezt a közelséget, vagy a megélt élmények hiányát nem lehet pótolni. A gyerekeim is például úgy ismerték, hogy a bácsi, aki karácsonykor hoz ajándékot, mert ez volt, amikor ők kicsit voltak. Mert annyira nem volt nagypapa, olyan ritkán találkoztunk. Karácsonykor mindig eljött, felpakolt, ahogy kell, és akkor mindenkit megköszöntött, év közben maximum, ha a születésnapja volt valakinek, akkor összejöttünk, de nálunk ez a nagy család nem működött” – vallotta be Keleti Andrea.