Liptai Claudia: zokogva a kezembe temetem az arcom

Liptai Claudia gyermekkora óta retteg még a háború gondolatától is. Most, hogy a szomszéd országban, Ukrajnában háború dúl, felerősödtek benne az érzései. A műsorvezető egy hosszú, szívhez szóló posztban öntötte ki a lelkét. Azt sem titkolta el követői elől, hogy az utóbbi napokban többször is elsírta magát.

A színésznő ugyanakkor fontosnak tartja, hogy aki csak teheti, segítsen a bajbajutott embereken és reménnyel tölti el a szívét, hogy látja mennyien mozdultak meg és tettek valamit a rászorulókért a háború kitörése óta. 

"Mindig féltem a háborútól. Már kisgyermekként is. Nálam sokkal okosabb emberek biztos meg tudnánk magyarázni miért. Talán a génjeimben van vagy édesapám történetei a második világháborúról vagy arról amikor 56-ban egy liszteszsák mentette meg az életét mert egy eltévedt vagy célzott golyó abba fúródott amivel éppen szaladt az utcán. Mindenesetre rengeteget álmodtam bombák zuhanásával, repülőgépek hangjával. Amikor a délszláv háború volt édesanyámnál laktam és minden hajnalban hallottam ahogy a felettünk levő légifolyosón elhúznak a katonai gépek. Szorongtam. Akárcsak most"- írta posztjában Liptai Claudia, aki ahogyan sok millióan, képtelen felfogni, mi értelme van az öldöklésnek. 

"És sajnos újra érinthető közelségbe került a félelem. Az emberek akik egy hete még nevettek, szerettek, táncoltak ma rettegnek. Kevés olyan pillanat van most amikor nem sejlik fel egy anya egy kisgyerek arca ahogy teljes kilátástalansággal húzzák a kis megmaradt életüket maguk után vagy egy 18 éves még gyermek fiú aki szorítja az édesanyja kezét és a következő pillanatban fegyvert nyomnak abba. Ilyenkor zokogva a kezembe temetem az arcom és arra gondolok ennek soha nem szabadna megtörténnie. Őszintén bevallom számomra felfoghatatlan és érthetetlen, hogy miért okoz akár csak egy ember is a másiknak fájdalmat? Viszont nekünk akik megtehetjük hogy merjünk másként gondolkozni dolgunk van ezzel, segíteni kell, kötelező bármi áron. És amikor látom, hogy micsoda segítő készség van, az mindig reménnyel tölt el, hogy az emberek újra inkább szeretni, nevetni és táncolni akarnak majd"- zárta gondolatait Liptai Claudia. 

Minden szavával mélyen egyetértünk!