Szívszorító vallomás: Képtelen elengedi a lánya az elhunyt magyar színészlegendát

Március 18-án ünnepelné a 82. születésnapját Sinkó László. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész hét éve hagyta itt a földi világot, családja azóta is képtelen elfogadni, hogy nincs többé. A lánya, Andrea mesélt a arról, hogy milyen emlékeket őriz imádott édesapjáról.

Nem is tűnik úgy, mintha eltelt volna hét év. Nem tudtam még elfogadni, hogy apu nincs többé. A szülői házban a holmijai ugyanúgy vannak, ahogyan ő hagyta. Az asztalon ott van a Nemzeti Sport, amelyet mindig olvasott, és rajta a szemüvege. Nem mozdítottuk el. Minden ruháját, ereklyéjét megtartottuk, vannak is terveink azzal, hogy hová kerüljenek, de egyelőre erről még nem beszélnék

 – kezdte Andrea.

A színész ötven évig élt boldogságban és szerelemben a feleségével, Gabriellával. 2015-ben, a tragikus napon épp a házassági évfordulójukat készültek megünnepelni, amikor a színész elesett: eltört a bordája, légmellet kapott, tíz nappal később pedig tüdőembóliában elhunyt a kórházban.
"Édesanyám fél évszázad után maradt egyedül, ráadásul az nem is akármilyen ötven év volt. Két gyermekük és három unokájuk született, nagy szeretetben éltek együtt. Amikor apu meghalt, anyunak nagyon nehéz volt, de erős nő volt, tűrte. Nem volt utána párja, egyedül maradt, de nagyon sok időt töltöttünk vele, figyeltünk arra, hogy ne maradjon magára. Boldog volt, imádta az unokáit, és elfogadta, hogy elhunyt az imádott férje. Majd jött egy betegség, amelyet éveken át kezeltek az orvosok, ám végül tavaly nyáron elhunyt. Nagyon friss még ez az élmény, megviselt, mert bár felnőttként éltem meg, hogy elveszítettem a szüleimet, ez akkor is fájdalmas" - mondta el Andrea.

Sinkó László több tucat filmben játszott, szinte megszámlálhatatlan darabban állt színpadra, hangját pedig világsztároknak kölcsönözte. Lánya, Andrea félt attól, hogy az édesapja halála után képtelen lesz megnézni őt a televízióban. 

Azt hittem, ha látom vagy hallom aput, az feltépi a régi sebeket, de nem így lett. Pár nappal a halála után megnéztünk egy filmet, amelyben szerepelt, és nagyon jó érzés volt őt látni. A mai napig rendszeresen keressük, hogy mikor kerül adásba valamelyik alkotás, amelyben szerepel, de ha a hangját meghallom az is csodás érzés. Apu az örökkévalóságba írta be magát a művészetével és a tehetségével 

– mesélte Andrea.

(via)