Meglepő vallomás Jimmy édesanyjától: nem szoktam Imicivel beszélgetni, nem fohászkodom hozzá

2001. január 2. – a Zámbó család fekete napja. Akkor halt meg Jimmy a saját fegyvere által. A csepeli temetőben azóta is rajongók százai emlékeznek rá mindenszentek és halottak napján, és természetesen a családtagok sem maradnak távol. A kriptánál Jimmy két fivérével, Árpyval és Gyurival találkozott a Bors újságírója. „Most lesz húsz éve, hogy Jimmyke, vagy ahogy mi szólítottuk, Imi, vagy Dagi meghalt. Számunkra ő nem egy híres énekes, hanem a testvérünk volt, bár megesett, hogy viccből művész úrnak tituláltuk. Olyankor még magáztuk is” – mondta a Borsnak Árpy, hozzátéve: mivel Jimmy nagyon szerette az életet, nem sírva szeretne rá emlékezni.

Ebben egyébként az édesanyjuk, Anna néni is egyetért, aki biztos benne, hogy a fiát az Isten kegyelmébe fogadta. Vele telefonon beszéltünk, és elmondta: idősebb fia, Tihamér viszi majd ki a sírhoz. „A koronavírus-járvány nem jelenthet akadályt, nekem fontos, hogy meglátogassam a fiamat a temetőben. Nem telik el nap, hogy ne fájna az elvesztése” – magyarázta a már 94 éves Anna néni.

Jimmy egy családinak épített kriptában alussza örök álmát, így a koporsója mellett az édesanyjáé is elférne, ha majd eljön az ideje, ő azonban szeretett férje mellett szeretne nyugodni. „Megvan a helyem a cinkotai temetőben a gyerekek édesapjával közös sírban” – magyarázta az idős asszony, aki mostanában egyre többet gondol az elmúlásra. „A halott a halottakhoz tartozik, az élő pedig az élőkhöz, ezért nem szoktam Imicivel beszélgetni, nem emlegetem a nevét, ha eszembe jut valami. Nem imádkozom hozzá, mert hiszem, hogy az csak Istent illeti meg. A fiamat a szívemben őrzöm. Nem tudom, mennyi időm van még hátra, de nem félek a haláltól, az Úr kezében vagyunk mindannyian. Igyekeztem becsületesen és szépen élni, erre tanítottam a gyerekeimet is” – fejezte be Anna néni, aki szintén kilátogatott az ünnepen a temetőbe.

Krisztián, Jimmy fia, Anna néni unokája a Borsnak elmondta: a nagyobb ünnepeken ő is kilátogat a temetőbe, de legszívesebben otthon gyújt mécsest édesapja emlékére. „Féltem a mamámat a járványtól, ezért nem örültem neki, amikor megtudtam, hogy ki szeretne menni a kriptához, de el kell fogadnom a döntését.”