Intézetben is élt a híres luxusfeleség

Jó ideje tudjuk, hogy a pénz, a csillogás nem minden, s hogy a tehetős embereknek is ugyanúgy megvannak a problémáik, ha azok nem is feltétlenül anyagi jellegűek. A luxusfeleség, Yvonne Dederick sem kivétel, akinek sem most, hogy 25 év után elvált, s egyedül folytatja az útját, sem korábban nem volt könnyű élete. Gyerekkori nehézségeiről először Nagy Daniella újságíró Hajnali hang című Facebook-oldalán mesélt az üzletasszony, akiről kiderült, hogy egy ideig intézetben nevelkedett.

„Anyukám nagyon fiatal volt és táncművész, hamar zátonyra futott a házassága, és nem nagyon tudott rólam gondoskodni, úgyhogy Brazíliából visszamentünk Németországba, és néhány hónaposan csecsemőként betett engem egy intézetbe” – mesélte Yvonne, akit mint az később kiderült, nagyon megviselt ez az időszak. Az üzletasszony maximalizmusa és megfelelési kényszere miatt ugyanis pszichológushoz jár, aki egészen csecsemő koráig visszavezette a probléma gyökerét, amiről Yvonne már a Borsnak mesélt.

„Azt gondolnánk, a kisbabakorunk nem ma­rad meg bennünk, mert azt mondják, körülbelül kétéves korunktól emlékezünk, de a kötődés pont, hogy a születésünk napjától alakul, ami nekem arról szólt, hogy anyukám helyett artisták vigyáztak rám, majd hogy tíz hónaposan intézetbe kerültem. Persze nem bántottak ott, de mégis egy rideg-hideg környezet volt, és az első születésnapomat is ott értem meg„ – mesélte a nem éppen kellemes életkezdéséről Yvonne, akinek mindezt édesanyja mesélte el később. De az intézet pár hó­napja mellett később is komoly lelki megpróbáltatás elé állította az élet Yvonne-t, aki sem a sokadszorra házasodott édesanyja, sem a megbízhatatlan édesapja mellett nem találta a helyét, így idejekorán házasságba ugrott, s 15 évesen feleség lett.

„Azt gondolom, menekülés volt az addigi életemből, hogy iskolás fejjel férjes asszony lettem. Persze régóta kedveltem a fiút, a szüleink is ismerték egymást, jó ötletnek tűnt. De sajnos a sikertelenségét próbálta rámnyomni az exférjem, s az évek során teljesen elvette az önbecsülésem. Fizikálisan nem bántott, de gyűjtötte a fegyvereket. Kilenc évig bírtam, majd egy nap költöztető autót hívtam, de előtte eldugtam a puskákat” – emlékezett vissza az üzletasszony.