kulcsár edina
A Kossuth-díjas színházigazgató életének 71. évében hunyt el. A magyar színházi világ mély megrendüléssel fogadta a hírt, mindenki szerette és tisztelte őt.
Karinthy Márton halála az egész színházi szakmát megrendítette. A Kossuth-díjas színházigazgató szerdán hunyt el hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után.
Teátrumát, a Karinthy Színházat 38 éven át működtette, ez idő alatt pedig számos színésznek adott lehetőséget, többek között Németh Kristófnak, aki csupán tizenhat éves volt, amikor a színházigazgató megengedte, hogy élete első darabját a teátrumban rendezze meg.
„Rengeteget köszönhetek Marcinak, aki mesterem és mentorom volt. Tizenhat évesen a Pillangók szabadon című előadást a Karinthy Színházban mutathattam be. Ez volt az első produceri munkám és magánszínházi tevékenységem. Marcira családtagként tekintettem” – mondta el a Ripost-nak Kristóf, aki nem tagadta, mély fájdalmat érez, amióta értesült a halálhírről.
„Vannak pótolhatatlan emberek, és ő közéjük tartozott. Amióta ismertem, soha senkihez nem volt egy rossz szava sem, soha nem kiabált, mindenkivel kedves volt és végtelen nyugalmat és bölcsességet árasztott magából. Egész életemben hálás leszek neki nem csak azért, mert lehetőséget biztosított egy fiatal, szárnyát próbálgató fiúnak, hanem az egész szellemiségért, amit tőle kaptam. Őszinte részvétemet fejezem ki mindazoknak, akik gyászolják őt” – fogalmazott megtörten a színész.
Balázs Andrea mentoraként, pótapaként és barátként tekintett Karinthy Mártonra. Lapunknak mély gyásza miatt egyelőre nem szeretett volna nyilatkozni, de a Facebookon megemlékezett róla
„Mikor megtudtam, hogy elmentél, cefetül sírtam. Tudtam, hogy beteg vagy. Éreztem, hogy rosszul is alakulhatnak a dolgok. Pár nappal előbbi telefonbeszélgetésünk utolsó szava feléd ez volt: SZERETLEK. A válaszod pedig: Én is téged! Marci! Ígérem, hogy mindig hű maradok a tanításaidhoz és azon leszek, hogy a te általad megálmodott színházadat soha ne bánthassa senki. Jó utat neked! Fenn találkozunk!”
Csonka András szintén megható sorokkal búcsúzott barátjától.
„Soha nem láttam senkit, aki ilyen megszállottan hitt volna a színház varázsában. Több, mint harminc éve működtette kis budai teátrumát, amit a két kezével hozott létre, és szinte a tíz körmével kaparta össze évről-évre az élet morzsáit színháza számára. Rajongója, szerelmese volt minden négyzetcentiméterének és mindazoknak, akik megfordultak itt. Akár nézők, akár művészek. Nem volt nap, hogy ne jött volna be, hiszen hazaérkezett. A közönség pedig érezte és kívánta ezt a meghittséget, intimitást. Szerette a színészeket, és azok is őt. Jöttek, játszottak itt rengetegen, szívesen tették. Itt nem volt feszültség, nem volt blöff és öncélú önmegvalósítás. Egy kis sziget ez a színház, olyan értékekről is szól, amit ma egyre inkább elfelejtünk. Köszönöm én is a lehetőségeket, drága Marci! Nem is búcsúzom, mert amikor bemegyek “a Karinthyba”, úgyis tudom, Te ott leszel. Örökre” – fogalmazott Csonka András.
A fiatal színészt, Baronits Gábort is mélyen megrázta Karinthy Márton halála, hiszen nagyon közel álltak egymáshoz. Ungár Anikó fia a Ripost-nak elmondta, hogy lehetett számítani a tragédiára, ám a veszteséget és az elmúlást sosem lehet felfogni.
„Pár nappal ezelőtt még beszéltem vele, akkor azt mondta, minden rendben lesz. Mondtam neki, hogy rendben, akkor találkozunk majd a színházban. Ám ez sajnos már sosem fog megtörténni” – nyilatkozta megtörten lapunknak Baronits.