Kiborult Paudits Béla jó barátja, méltatlanul temetik el a színészt!

A Jászai Mari-díjas színművész köztudottan nehéz természetű ember volt, ráadásul élete utolsó éveiben rendkívül zárkózottan élt.

Talán ez lehet az oka annak, hogy Paudits Béla csütörtöki búcsúztatóján, melyet a Madách Színház szervezett, alig néhány művész vett részt.

Paudits 1974-től 1984-ig volt a Madách Színház társulatának tagja: egykori színésztársai, Hűvösvölgyi Ildikó és Dunai Tamás, valamint a teátrum igazgatója, Szirtes Tamás mondtak beszédet a búcsúztatón. Rajtuk kívül az egyetlen ismert ember Lajsz András volt.

A koktélkirály megrendülten, a könnyeivel küzdve vett búcsút fiatalkori jó barátjától. „Béla életében és halálában is ennél sokkal többet érdemelt volna. Nagyon sajnálom, hogy nem jöttek el többen a búcsúztatóra. Amiatt pedig különösen szomorú vagyok, hogy nem Budapesten temetik el a művészbarátai mellett, de ez már nem az én dolgom...” – mondta kiábrándultan Lajsz András.

Hűvösvölgyi Ildikó így búcsúzott kollégájától:

„Úgy gondolom, most Béla ott fönt van. Jó ember volt, és a jó emberek a mennyországba kerülnek. Régen találkoztam vele, de nagyon elevenen él bennem ma is a csibészes, kópés mosolya, a fantasztikus mozgáskultúrája és a csodálatos hangja. Utolérhetetlen és milliók közül is felismerhető volt, sok örömet okozott nekünk és a közönségnek is” – kezdte beszédét a művésznő. „Nem voltunk mi barátok, de két kultikus előadásban együtt játszottunk a Madáchban, a Macskákban és a József és a színes szélesvásznú álomkabátban. Máig őrzöm a saját kezűleg készített premierajándékait. Jó volt vele játszani, mert ha belenéztem a szemébe, akkor olyasvalakinek a szemébe néztem, aki rengeteget adott nekem. Nagyon szorgalmas ember volt, csak minőségi munkát adott ki a kezéből. A Macskákban volt egy kis tercettünk, nekem, Kishonti Ildikónak és neki. Õk már fent vannak, egyszer pedig én is megérkezem hozzájuk. Akkor majd Seregi László vigyázó szemei előtt újra előadjuk ezt a produkciót” – fogalmazott a színésznő.