Először vall élete mélypontjáról Gesztesi Károly

Gesztesi Károly nyár elején egy napon arra ébredt, eljutott egy pontra, ahonnan vagy azonnal visszafordul és radikálisan megváltoztatja életét, vagy mindent elveszít, amit harminc év alatt felépített. A színész azóta többször is beszélt arról, miután végleg letette a poharat és megerősítette istenhitét, valóban minden rendbe jött körülötte, de a megjárt, önmaga állttal teremtett pokolról és az őt ért veszteségekről eddig nem ejtett szót. Most a %RIPOST% kérdéseire állta a sarat, pedig nem voltunk kíméletesek.

%RIPOST% Pontosan tudod, hogy mi vezetett a mélypontodhoz?

Gesztesi Károly: Tulajdonképpen egy rossz döntés elég volt ahhoz, hogy leromboljak szinte mindent, amit harminc év alatt felépítettem, vagyis önmagamat. Azért lettem sikeres, mert sokáig hiteles tudtam maradni mindenben, amit csináltam, de ha az ember elindul lefelé a „sz*rcsúzdán”, abból nagyon nehéz kikapaszkodni.

Pláne akkor, ha azok, akiket az ember a barátainak hisz, nem segítő kezet nyújtanak, inkább belemarnak.

Nos, ez történt velem is. Korábban nem volt rám jellemző, hogy hibáztam volna a színpadon vagy a kamerák előtt, de tény, hogy útban a mélypont felé ez is megesett velem. Hát ezeket alaposan ki is használták néhányan, akik között akadtak olyanok is, akik az én hátamon kapaszkodtak fel egészen szép magasságokba. Persze esztelenség volna mindent a rosszakaróimra fogni, hiszen valóban én adtam támadási felületet, de mégsem erre számítottam.

%RIPOST% Mi lökött át végül a nullponton?

Gesztesi Károly: Először is ráébredtem arra, hogy ebből a szakmából ki lehet hullani, pláne, ha ehhez „segítő” kezek is akadnak. Azok, akik az italozásra hivatkozva elvették a munkámat, meg akartak törni, de nem sikerült nekik. Ellenben segítettek abban, hogy felismerjem, kik is az igazi barátaim. Õk próbáltak is segíteni. Azt javasolták, hogy forduljak szakemberhez, vagy menjek elvonóra, sőt kaptam ajánlatot féléves külföldi elvonulásra is, de én tudtam, hogy csak én magam kaphatom el a grabancomat…

Vártam azt a napot, amikor felébredve azt érzem, hogy újra össze akarom rakni magam.

Vágytam a Karinthy-féle találkozásra azzal a bizonyos fiatalemberrel, akinek van hite, alkotóvágya és életcélja. Hálai istennek, el is érkezett  a találkozás napja, és megvolt a számonkérés is. Borzalmas érzés volt a felismerés, de végül sikerült húznom egy vonalat és…

%RIPOST% És?

Gesztesi Károly: Minden fejben dőlt el azon a rettenetes napon. Egyszerűen tudtam, hogy vagy most meghúzok egy vonalat és visszafordulok, vagy végleg elveszek. Döntöttem, és ez valóban az utolsó utáni pillanatban történt, mert sem lelkileg, sem fizikálisan nem voltam jó állapotban.  Bezárkóztam a házamba két teljes hétre. Mindent kialakítottam magam körül úgy, hogy ne is kelljen kimozdulnom, és csak olvastam, zenét hallgattam. Egyszóval gyűjtöttem az erőt. Esténként, amikor már senki sem járt az utcán, újra futni kezdtem, ami eleinte nagyon nehezen ment, de szép lassan visszanyertem az erőmet.

Eközben rengeteg kapcsolatomat megszakítottam olyanokkal, akikkel az életem hátralévő részében már nem kívánok közösséget vállalni.

Gondolom, akiket érint, azok pontosan tudják, hogy róluk van szó…

%RIPOST% Mi történt a két hét után?

Gesztesi Károly: Amikor az önkéntes száműzetésem kvázi lejárt, és először léptem ki az utcára fényes nappal, elsétáltam a boltba, ahol az eladónő rám csodálkozott. Lelkesen üdvözölt és azonnal mondta, hogy nagyon jó színben vagyok, mintha csak kicseréltek volna. Ezzel azonnal igazolta is a döntésemet, és ez nagyon sok erőt adott a folytatáshoz, illetve az önmagamnak tett fogadalmam betartásához. Egyszerűen újra nyitott lettem az engem körülvevő világra, és ez sugárzott belőlem…

%RIPOST% Ezután került közel a valláshoz?

Gesztesi Károly: Mondhatjuk, hogy igen, bár a hitem mindig is megvolt. Éppen a Gyömrői úton autóztam, amikor megláttam a Hit Gyülekezetének épületét, és eszembe jutott, hogy sok évvel korábban egyszer már betértem hozzájuk, és ott jó volt.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fent említett két hétben sokat forgattam a Bibliát is, és rengeteg kérdés felmerült bennem, melyekre válaszokat kerestem

Beültem hát és meghallgattam Németh Sándort. Rajta keresztül egészen új olvasatot kapott a Szentírás. Azóta, ha csak tehetem, elmegyek a gyülekezetbe, ahol nemcsak válaszokat kapok, de megnyugvást is…