Bereczki Zoltán őszintén: Tartozom a lányomnak egy vallomással!

Bereczki Zoltán tagadhatatlanul az egyik legjobb parti a mai szingli sztárok felhozatalában. Ezt ő maga talán nem így látja, szerencsére azonban éreztetik vele a néha szemtelenül fiatal rajongók. A Sztárban sztár zsűritagja akár örülhetne és ki is használhatná a helyzetet, de őt inkább megijeszti, és arra sarkallja, hogy még jobb, még figyelmesebb édesapja legyen a lassan kilenc éves Zorkának. A kislányának, akinek tartozik egy őszinte beszélgetéssel.

%RIPOST% Milyen a viszonyod a lányoddal?

Bereczki Zoltán: Zorkával ez folyamatosan változik. Ahogy engedem egyre távolabb, ő úgy jön egyre közelebb. Már jó ideje kizár a fürdőszobából és vannak olyan dolgai, amikben mi szülők már nem veszünk részt, hiszen van baráti köre. Elkezdett kicsit leválni rólunk az egészséges mértékben. A gondolatai pedig egészen lenyűgöznek.

Tett már fel több olyan komoly kérdést, amire én negyvenévesen nem tudok válaszolni.

Életről, halálról beszélgettünk és meg tudott lepni. Jönnek belőle a kérdések, amik már nem a környezetünkre, hanem a lélekre vonatkoznak. Keresi ki ő, kik vagyunk mi és kik ők?

%RIPOST% Kedvenc közös program Zorkával?

Bereczki Zoltán: Na, ezt nagyon elrontottam. Legalábbis egy időre biztosan. Nagyon korán kezdtem bringázni tanítani, és azt hiszem túlerőltettem a dolgot. Kudarcélmény lett a vége számára, és ez a tudat bennem is kudarcélménnyé tette a dolgot. Nem az zavart, hogy nem tanult meg igazán bringázni, hanem hogy én nem voltam elég bölcs, hogy hagyjam a saját tempójában fejlődni. Igazából már berendezkedtem rá, hogy nem jár majd velem túrákra, de szerencsére idén nyáron elkezdett visszatérni a kedve… Az óta nem erőltetek semmit.

Nem szeretném, ha túltengene benne a versenyszellem és olyasvalakivé válna, aki mindig és minden körülmények között nyerni akar.

%RIPOST% Miben ügyes?

Bereczki Zoltán: Rajzban nagyon, és jó a mozgása, de ami szembetűnő az a fantáziája. Nagyon érzem benne a nagypapa vérét, a rendezői hajlamot. Nálunk az esti mese nem úgy zajlik, hogy felolvasok egy könyvből. A karakterek ugyanazok, de szerepjátékként elevenednek meg. Ezek a mi „fejmeséink”, amikben bárkivel, bármi megtörténhet. Én persze igyekszem úgy fonni a szálakat, hogy a végén kisüljön valami tanulság. Zorka ezt várja a leginkább. Én gerjesztem a konfliktust, és ahogy telik az idő, egyre inkább húzom a boldog véget, ezzel feszegetve az ő türelmének határait.  

%RIPOST% Ellát tanácsokkal a Sztárban sztár zsűrizéshez? Van kedvence, akit nem enged bántani?

Bereczki Zoltán: Zorka szinte egyáltalán nem néz tévét, vasárnap este pedig végképp nem, így nincs is képben a műsor alakulásával kapcsolatban.

Persze tudja, hogy a szülei mivel foglalkoznak és rettentő büszke is ránk, de igazi ismeretei inkább a színpadi munkáinkból vannak.

Amikor láthat minket színpadon, nagyon izgatott és együtt lélegzik a produkcióval. Emlékszem, amikor az első koncertemet ülte végig, annyira várta a pillanatot, amikor lemegyek hozzá, hogy amikor megtörtént, a dal végére elszenderedett a kimerültségtől, amit a koncentrálás okozott. Szeretem, amolyan megfoghatatlan áhítattal tekint rám, mint apára. Ez csodálatos időszak…

%RIPOT% Fel vagy készülve arra, hogy egyszer valaki mást imád majd, aki elviszi mellőled?

Bereczki Zoltán: Jaj, de jó, hogy nekem ezzel még nem kell foglalkoznom! De gondolkodtam már ezen.

Különösen, amikor azt látom, hogy a huszonéves rajongó lányoknál mennyiből állna túllépni egy határon.

Minden idegszálammal azon vagyok, hogy ő ne ilyenné váljon. Szeretném, illetve szeretnénk, ha időben helyre kerülnének benne a dolgok. Ebben a tekintetben nagyon tudatosak vagyunk és beszélünk Zorkával a szerelemről. Tapasztalatból tudom, hogy amikor egy kislány, vagy kisfiú azt mondja, hogy az osztálytársában megtalálta élete szerelmét, akkor valóban megtalálta, hiszen mindig minden igazi szerelemben az igazit találjuk meg. Ez kortól független. Fontos, hogy később is képes legyen kimondani amit, gondol, vagy amit érez.

%RIPOST% Kérdezi, hogy miért vagy egyedül?

Bereczki Zoltán: Ez nagyon érdekes, mert bár érintőlegesen beszéltem vele a magánéletemről, illetve annak hiányáról, de valójában én vagyok szemérmes ebben a kérdésben.

Mondjuk úgy, hogy ezzel a beszélgetéssel még az adósa vagyok, és ezt sajnálom.

Valamikor biztosan sort is kerítek rá…

%RIPOST% Ha jól tudom, ezzel most pár hetet biztosan várnod kell, mert nagyon izgalmas szakmai kihívás előtt állsz.

Bereczki Zoltán: Életem első filmfőszerepét kaptam meg és hetek óta erre készülök. Egy olyan séfet kell alakítanom, aki Michelin- csillagos szinten alkot.  De tulajdonképpen ez az első olyan film is, amiben kettőnél több napot kell forgatnom, pontosan tizenhetet.

A Sorstalanságban egyszer már forgattam két napot, de végül az egyetlen mondatomat kivágták.

Akkor nem esett jól, de ma már viccesnek találom a dolgot, hiszen ott ülni a moziban és várni önmagamat, miközben nem vagyok benne, nagyon érdekes felismerés.

%RIPOST% Híres vagy arról, hogy hihetetlenül képes magába szívni egy szerep. Ez igaz a mostani karakterre is

Bereczki Zoltán: Örülök, hogy ezt mondod, és igen pontosan így van az Egy szerelem gasztronómiájával is. Egy nyár ugyan nem volt elég arra, hogy a szerephez kellő felkészültséggel álljak a konyhában, de beleszerettem a magas gasztronómiába és ez sokat adott hozzá az életemhez.  Persze még csak a pörköltnél tartok, de haladok és arra is rájöttem, hogy a konyhaművészet teljesen kikapcsol. Már értem az ételek varázslatát. Nemrég elmentünk egy nagyon híres vidéki étterembe, ahol olyat ettünk, mint még soha. A menüsör elfogyasztása után bemehettem a konyhába, és amit ott láttam, az teljesen magával ragadott. Pár napja pedig kapcsolgattam a tévét és ottragadtam egy főzőm-soron. Láttam a szenvedélyt, amivel a séf alkotott és ezt a szenvedélyt viszem majd bele a karakterembe is.

Õ egy kicsit örült figura és az étterme étlap nélkül üzemel.

Hozzá, vagyis hozzám, csak betér a vendég és érzésből kapja azt, amit gondolok…