Ukrajna leggazdagabb embere 170 milliárd forintért vásárolt egy lakást Monacóban

Ukrajna leggazdagabb oligarchája, Rinat Leonyidovics Ahmetov 550 millió dollárért (170 milliárd forint) vásárolt egy luxuslakást Monacóban, ami látványosan megjelníti az ukrán átlagember és az ország elitjének életmódja közötti óriási szakadékra  - jelentette a Bloomberg hírügynökség. A portál beszámolója szerint a tranzakció a valaha dokumentált egyik legdrágább lakóingatlan-vásárlás, és valószínűleg a legmagasabb négyzetméterárú ügylet is. 

A szóban forgó ingatlan nem egyszerűen egy luxuslakás, hanem a monacói ingatlanpiac legfelső szintje. A Bloomberg által csak "villa-lakásnak" nevezett ingatlan a Mareterra nevű új városrészben található, ami egy tengertől visszahódított területen épült, kifejezetten a globális szupergazdag elit igényeire szabva.

Ahmetov a holdingcégén keresztül vásárolta meg az ingatlant, ami 5 emeleten terül el, 2500 négyzetméteres, és 21 szobából áll. A lakáshoz saját medence, jakuzzi és legalább nyolc parkolóhely tartozik.

Az ukrán oligarcha a sajtó megkeresésére elismerte az ingatlanvásárlást. Elmondása szerint a projektbe még 2021-ben fektetett be egy, a tulajdonában lévő vállalaton keresztül, az ingatlant azonban nem lakhatási, hanem befektetési céllal vette. 

Ahmetov meggazdagodása szorosan összefügg a Szovjetunió felbomlását követő kaotikus privatizációs időszakkal, amikor Ukrajna stratégiai iparágainak jelentős része viszonylag szűk kör kezébe került. Akhmetov a donbaszi nehéziparban – elsősorban acél- és energiacégeken keresztül – építette fel birodalmát, amely később az SCM holdingban összpontosult. Gazdasági felemelkedését már a kezdetektől politikai kapcsolatok kísérték: hosszú ideig az oroszbarátnak tartott Régiók Pártjának egyik legfontosabb háttérembereként tartották számon, és közeli viszonyban állt Viktor Janukovics rendszerével.

Az ukrán oligarcha pályafutását végigkísérték korrupciógyanús vádak és vitatott üzletek. Kritikusai szerint az energetikai tarifák alakításától kezdve az állami privatizációkig számos esetben élvezett előnyt a politikai kapcsolatai révén, még ha ezek többsége nem is vezetett jogerős ítélethez.