KÜLFÖLD
„Nem bírtam tovább, zokogva rogytam össze” - Olyat látott a világűrben az asztronauta, amitől azonnal hinni kezdett Istenben
Létrehozva2026. 04. 18. 08:00
Frissítve2026. 04. 18. 08:53
Bár a technika vívmányait és a tudományt képviselték, a világűr sötétje és a végtelenség látványa olyat váltott ki az Artemis II legénységéből, amire senki sem számított. A parancsnok a könnyeivel küszködve vallott a történtekről: volt valami odafent, amire az emberi elme egyszerűen még nincs felkészülve.
Visszatértek a Földre, de a lelkük egy része még mindig ott lebeg a csillagok között. Az Artemis II történelmi küldetése után a négy űrhajós – Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen – végre megszólalt a 10 napos, Holdat megkerülő utazásukról. Bár 1972 óta ők az elsők, akik ilyen messzire merészkedtek el a bolygónktól, a hazaérkezés nem volt zökkenőmentes: a látvány és az élmények súlya alatt megtörtek a kemény profik.
„Zokogásban törtem ki” – Drámai vallomást tett az Artemis II parancsnoka
A legmegrázóbb vallomást a misszió parancsnoka, Reid Wiseman tette. A férfi, aki korábban nem tartotta magát vallásosnak, a landolás után azonnal segítséget kért, mert nem tudta feldolgozni a látottakat.
Nem vagyok vallásos ember, de nem maradt más módom arra, hogy elmagyarázzam vagy átéljem azt, ami történt
– vallotta be Wiseman.
A parancsnok az anyahajón azonnal hívatta a lelkészt.
Amikor az az ember besétált – soha életemben nem láttam még –, és megláttam a keresztet a gallérján, egyszerűen zokogásban törtem ki
– mesélte a megrázó pillanatot az asztronauta, aki szerint szinte lehetetlen ésszel felfogni azt, amin keresztülmentek.
Sokkoló felismerés a sötétségben
Az űrhajósokat az úgynevezett „Overview-effektus” kerítette hatalmába: ez az a mentális állapot, amikor a világűr végtelenségéből letekintve az ember rájön, mennyire törékeny és apró az életünk. Jeremy Hansen alig találta a szavakat a látványra, ami szó szerint „agyeldobós” élmény volt számára.
Láttam a galaxis mélységét. Ez teljesen észbontó volt. A törékenység érzése és az, hogy mennyire végtelenül kicsik vagyunk
– mondta Hansen.
Az emberiség még nem áll készen?
Wiseman felidézett egy pillanatot, amikor a Nap éppen elhaladt a Hold mögött, és a teljes sötétségben olyan látvány tárult eléjük, amitől megfagyott a vér az ereikben. Odafordult társához, Victorhoz, és csak annyit mondott:
Szerintem az emberiség még nem jutott el a fejlődésnek arra a pontjára, hogy képes legyen felfogni azt, amit most látunk.
Bár a misszió technikai szempontból tökéletes volt, és Christina Koch asztronauta szerint azóta is remekül alszanak, a visszatérés így is furcsa. Koch elárulta, hogy az első napokban minden ébredésnél azt hitte, még mindig a súlytalanságban lebeg, és percekig győzködnie kellett magát, hogy már a szilárd földön fekszik – írja a LADbible.
A négy hős hazatért, de a beszámolóik alapján egyértelmű: a Hold közelsége és az űr mélysége olyasmit ébresztett fel bennük, ami örökre megváltoztatta a világképüket.
Ripost hírek
