Politico: Összeomlóban a Donald Tusk vezette lengyel kormánykoalíció

A lengyel kormánykoalíció egyik pártja, a "Lengyelország 2050" szerdán kettészakadt, és a párt képviselőinek fele saját parlamenti frakciót alakított - jelentette a Politico hírportál. A lap beszámolója szerin az új csoport ugyan kijelentette, hogy „lojális partner kíván maradni” Donald Tusk kormányában a pártszakadás ténye azonban egyértelműen koalíciós válságnak tekinthető.

A jelenlegi lengyel kormánykoalíciót négy párt alkotja: a Polgári Platform (PO), a Lengyelország 2050, a Lengyel Parasztpárt (PSL) és a Baloldal (Lewica). A Lengyelország 2050 most bekövetkezett szakadásának közvetlen előzménye, hogy párton belül felerősödtek azok a hangok, hogy a formáció túlságosan háttérbe szorult a kormányzati döntéshozatalban, elveszítette önálló arculatát, és szavazói számára nehezen felismerhetővé vált. Vita alakult ki továbbá a frakciófegyelemről, a gazdaságpolitikai irányvonalról – különösen az adó- és költségvetési kérdésekben –, valamint arról, hogy a párt mennyire vállaljon konfrontációt a koalíciós partnerekkel.

A párszakadás után a párt egyes képviselői külön parlamenti frakciót alakítottak, „Centrum” néven, ami azonnal találgatásokat indított el arról, hogy megbillenhet-e a parlamenti többség. Bár az érintett politikusok hangsúlyozták, hogy továbbra is támogatják a kormányt, a lépés világossá tette: a kormánykoalíció nem egységes politikai közösség, hanem eltérő ideológiai hangsúlyokat és stratégiai elképzeléseket képviselő erők laza szövetsége.

A Politico arra is rámutatott, hogy Karol Nawrocki lengyel államfő megválasztásával az intézményi konfliktusok is kiéleződtek Lengyelországban. Nawrocki ugyanis rendszeresen használ elnöki vétót, ami lassítja vagy blokkolja a kormánypártok törekvéseit, miközben a kormánynak nincs meg a szükséges háromötödös többsége a vétók rendszeres felülírásához.

A nemzetközi lapok elemzései szerint a koalíció belső törékenységét az is fokozza, hogy a közvélemény-kutatások szerint a választók egy része elégedetlen a reformok ütemével, különösen az igazságszolgáltatási rendszer átalakításának lassúságával és az életszínvonal kérdéseivel. A gazdasági növekedés ugyan nem állt le, de az infláció, az energiaárak és a regionális biztonsági kockázatok – különösen az ukrajnai háború elhúzódása – folyamatos nyomást helyeznek a döntéshozókra.

Többen arra is ráirányították a figyelmet, hogy a koalíciós pártok eltérő politikai identitással rendelkeznek. A Polgári Koalíció erőteljesen Európa-párti és liberális irányultságú, míg a PSL agrárérdekképviseleti hagyományokkal bír, a Lengyelország 2050 pedig centrista, technokrata arculatot igyekszik felmutatni. A Baloldal saját szociálpolitikai prioritásait hangsúlyozza, amelyek nem minden esetben esnek egybe a centrista vagy piacpárti elképzelésekkel. A közös minimum – a PiS leváltása és a jogállamisági viták rendezése – 2023-ban még erős kohéziós erő volt, de a kormányzás hétköznapjai során a különbségek egyre inkább felszínre kerülnek.