Sokkoló adat: Rekordot döntött a csoportos nemi erőszakok száma Németországban

Még soha nem jegyeztek fel annyi gyanúsítottat csoportos nemi erőszak ügyében, mint 2024-ben. Az elkövetők többsége külföldi.

Sokkoló adat: az erőszakolók többsége nem német állampolgár

Stephan Brandner, az AfD képviselője kérte ki az adatokat, ebből kiderül, hogy 2024-ben 1011 férfit gyanúsítottak meg csoportos nemi erőszakkal. Ez új rekord a felmérések 2010-es kezdete óta, és drasztikus ugrás az előző évi 990-hez képest! Összességében aggasztóan növekvő tendencia figyelhető meg a 2015-ös migrációs hullám óta.

A gyanúsítottak több mint fele külföldi

A nem német gyanúsítottak aránya is  robbanásszerűen nőtt: 2024-ben az azonosított csoportos erőszaktevők 51 százaléka külföldi volt, 2010-ben 34 százalék. A külföldi elkövetők származási ország szerint megoszlása 2022 óta változatlan: Szíria, Afganisztán, Irak és Törökország. Ez az adat is a migrációs politika kudarcát jelzi.

A rendőrség tíz férfit vett őrizetbe a bradfordi gyermekek elleni szexuális visszaélésekkel kapcsolatos vádak kivizsgálása során az Egyesült Királyságban. A 49 és 71 év közötti férfiakat azért fogták el a városban, mert állítólag 1994 és 1997 között hat, akkoriban tinédzserkorú áldozatot érintő bűncselekményeket követtek el.

A West Yorkshire-i Rendőrség közlése szerint az elkövetőket a városban található lakcímeken vették őrizetbe, kihallgatták őket, majd szabadlábra helyezték további nyomozásig – közölte a Sky News.

A vádak olyan bűncselekményekre vonatkoznak, amelyek állítólag 1994 és 1997 között történtek a térségben, és hat, akkor 13 és 15 év közötti áldozatot érintettek.

Vicky Greenbank, a Bradfordi Rendőrség nyomozó főfelügyelője elmondta: „A gyermekek védelme és biztonságának garantálása a West Yorkshire-i Rendőrség legfőbb prioritása”.

Hozzátette: „A gyermekekkel szembeni szexuális visszaélés és kizsákmányolás egy utálatos és szörnyű bűncselekmény, amely a társadalmunk legsebezhetőbb tagjait érinti”.

Véleménye szerint ez a nyomozás is bizonyítja a rendőrség elkötelezettségét a gyermekek elleni jelenlegi és múltbéli szexuális bűncselekmények felderítésében.

Végezetül felszólított mindenkit, aki szexuális visszaélés áldozata volt, legyen az friss vagy régebbi eset, hogy jelentse azt a rendőrségen.

Az Egyesült Királyságban a június második felében nyilvánosságra hozott Casey-jelentés valósággal felrobbantotta a brit közéletet: a dokumentum részletesen feltárta, hogy számtalan esetben hogyan erőszakoltak, ütlegeltek, drogoztak be, sőt olykor gyilkoltak meg kiskorú brit lányokat migrációs hátterű, úgynevezett grooming bandák (kiskorúakat kizsákmányoló bandák). Az elkövetők között kiemelkedő a pakisztáni muszlim férfiak aránya.

A sokkoló hatású jelentés megerősíti, hogy az Egyesült Királyságban is nagyon súlyos gondok kísérik az Európán kívülről érkezők beilleszkedését. A legmegdöbbentőbb azonban nem csak a feltáruló bűncselekmények brutalitása, hanem a női jogok védelméért máskor azonnal kiálló progresszív elit mély hallgatása.

A brit közvélemény évekig hallhatott mondvacsinált fogalmakat és kifejezéseket a patriarchális elnyomásról. Most viszont, amikor csoportos nemi erőszak elkövetésére, kényszerterhességekre és megfélemlítésből felgyújtott családi házak ügyére irányul a közfigyelem, alig hallani ezen csoportok részéről tiltakozást.

London saját bevallása szerint „büszke feminista” pakisztáni származású főpolgármestere, Sadiq Khan például korábban rendre osztott meg bejegyzéseket a metoo-ügy kapcsán, de a kiskorúakat szexuálisan bántalmazó bandákról nem nyilatkozott, hallgatásba burkolózik. A brit kormány is sokáig halogatta a nemzeti vizsgálóbizottság felállítását, mígnem a közfelháborodás rákényszerítette Keir Starmer brit miniszterelnököt a cselekvésre.

A jelentés szerint a rendőrség, a szociális szolgálatok és a helyi hatóságok sokszor tudtak a bűncselekményekről, de a rasszizmusvád jelentette kockázat és félelem miatt inkább gyakran szemet hunytak azok felett.

Így a multikulturális harmónia politikai látszatának fenntartása fontosabbnak bizonyult, mint a döntően munkásosztálybeli kiskamaszok testi épsége. A „higgyünk minden nőnek” szlogen – úgy tűnik – nem vonatkozott azokra a kiskorú lányokra, akiket kebab üzletek feletti lakásokban rendszeresen megerőszakoltak.

A jelenség mögött húzódó kulturális és közösségi okokat évekig tabuként kezelték. Az elkövetők egy jelentős része a pakisztáni társadalomban is peremre szorult vidékről, Mirpurból származik. A bűncselekmények fő tanulságai mégsem etnikai, hanem kulturális vonalon vonhatók le. Az elkövetőek jobbára olyan környezetből jöttek, ahol a nők alárendelt szerepe intézményesült, és amelyek zárt, az országon belül a britektől önkéntesen elkülönülő diaszpórákat alkottak.

A családegyesítés címén behozott rokonok gyakran gyenge nyelvtudással, kilátástalan munkalehetőségekkel érkeznek – így még nehezebben illeszkednek be a brit társadalomba.

A Casey-jelentés üzenete egyértelmű: a tettesek olyan bűnözők, akiket a hatóságok pusztán politikai megfontolásból jó ideig futni hagytak. A számok is cáfolják a progresszív elit által gyakran hangoztatott rendszerszintű rasszizmus vádját:

Londonban a szexuális erőszakkal kapcsolatos letartóztatások több mint kétharmada külföldi állampolgár ellen történik.

A bűncselekményekben nem csak a pakisztáni származású bűnelkövetők aránya kirívó. Más, Európán kívüli államokból érkezettek is nagyon rossz mutatókkal bírnak.

Az Egyesült Királyság bírósági ítéletei szerint az országban élő eritreai férfiak közel hússzoros arányban követtek el szexuális bűncselekményeket a brit születésű emberekhez képest.

A nyilvánosság figyelme elé kerülő bűncselekmények tömege után nehéz lesz továbbra is azt állítani, hogy az integráció kudarca csupán szélsőséges politikai csoportok által kitalált ügy. Az Európán kívüli migráns háttérrel rendelkező erőszaktevő bűnbandák veszélye leginkább a védtelen kiskorú lányokat sújtja.

A politikai korrektség lerombolása nélkül nehezen elképzelhető a változás. Egyes Európán kívüli kulturális normák összeegyeztethetetlenek a brit (és európai) jogrenddel, a brit államnak pedig kötelessége az áldozatok védelme, akkor is ha az eddigi migrációs politikát kellemetlen fényben világítják meg az elkövetett bűncselekmények.

A brit kormány törvénymódosítási tervei alapján a jövőben nem kaphatnak menedékjogi védelmet Nagy-Britanniában azok a külföldiek, akiket korábban szexuális bűncselekmények miatt szabadságvesztésre ítéltek.

A londoni belügyminisztérium kiemeli tájékoztatásában, hogy az 1951-ben kelt genfi menekültügyi konvenció alapján jelenleg is megtagadható a menedékjogi státus olyanoktól, akikkel szemben terrortevékenység vagy háborús bűncselekmény gyanúja merül fel.

A tárca szerint azonban a munkáspárti brit kormány a határbiztonsági, menedékjogi és bevándorlási törvény módosításával az olyan elmarasztaló ítéleteket is kizáró okká nyilvánítja, amelyek alapján Nagy-Britanniában az érintett külföldieket fel kell venni a szexuális bűncselekmények elkövetőinek nyilvántartásába.

A jogszabály módosítása nyomán azok, akik ebben a nyilvántartásban szerepelnek, nem kaphatnak menekültstátust, így nem részesülhetnek menedékjogi védelemben.

A belügyminisztériumi tájékoztatás szerint a tervezett törvénymódosítás része annak a kormányzati törekvésnek is, amelynek célja, hogy egy évtized alatt a felére csökkenjen a nők és a fiatal lányok ellen elkövetett erőszakcselekmények száma az országban.

A munkáspárti brit kormány, amely a tavaly júliusi parlamenti választások óta van hivatalban, általánosságban is jelentősen szigorította az illegális bevándorlással szembeni jogi fellépést. A Labour-kabinet által elfogadtatott határbiztonsági, menedékjogi és bevándorlási törvény ugyanolyan beható intézkedési, vizsgálati és büntetőjogi hatásköröket biztosít a szervezett bevándorlási bűnözés ellen, mint amilyenekre a terrorizmusellenes törvény ad felhatalmazást a brit hatóságoknak a terrorszervezetek elleni fellépéshez.