„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnököm számára, és ő elvette a szívemet.”

A nő 2012-ben így nyilatkozott a történtekről: „Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnököm számára, és ő elvette a szívemet.”

Odaadta veséjét főnökének, majd kirúgta 

Debbie először 2009 januárjában találkozott főnökével, Jackie Bruciával, amikor elkezdett dolgozni a Long Island-i Atlantic Automotive Group-nál.

2010-ben elhagyta a munkahelyét, miután elköltözött, de később visszatért, és betért az irodába, ahol megtudta, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens állítása szerint Brucia azt mondta neki, hogy már találtak egy lehetséges donort, de hozzátette, hogy ha szükség lesz rá, ő szívesen felajánlja az egyik veséjét.

 - mondta neki Brucia.

Nem sokkal a beszélgetés után Stevens megkérdezte Bruciát, visszakaphatná-e a régi állását.

Miután ismét a cégnél dolgozott, Brucia behívta őt az irodájába és azt mondta: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál? Mire ő azt válaszolta: „Persze, igen.”

Bár Stevens nem volt közvetlenül kompatibilis Bruciával, az orvosok lehetővé tették számára, hogy felajánlja a veséjét valaki másnak, így Brucia előrébb került a várólistán.

Stevens elmagyarázta, hogy a műtét után komplikációi léptek fel, és nyomást gyakoroltak rá, hogy mielőbb visszatérjen a munkába.

Egy nap rosszul lett és hazament az irodából, állítása szerint Brucia felhívta otthonról, és így szólt: „Mit csinálsz? Miért nem vagy bent a munkahelyeden? Mire Stevens azt felelte: „Nem érzem jól magam." 

Majd Brucia azt mondta: „Nem járkálhatsz el, amikor csak kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódban részesülsz.”

Stevens azt állította, hogy megfosztották az irodájától, megvonták tőle a túlórázási lehetőségeket, később pedig egy olyan autókereskedésbe helyezték át, ami messze volt az otthonától, mindemellett mentális problémákkal is küzdött - írja az Unilad.

Ügyvédi csapata később levelet írt a cégnek, amely után elbocsátották.