"A szüleimet nem hívtam meg az esküvőmre, nem bántam meg!"

Becca úgy érezte, hogy a szülei nem voltak hajlandóak változtatni a viselkedésükön, és nem tudtak olyan kapcsolatot nyújtani, amire vágyott.

A családtagoktól való eltávolodás gyakran fájdalmas döntés, amely mögött érzelmi traumák, bántalmazás vagy egyszerűen csak a szeretet hiányának érzése áll. Az ilyen döntések feldolgozása nehéz és gyakran magányos út. A 38 éves Becca Bland a Sun-nak mondta el, miért döntött úgy, hogy nem hívja meg szüleit a 7 évvel ezelőtti esküvőjére. Becca saját tapasztalatán keresztül mutatja be, hogy a családi kapcsolatok megszakítása nemcsak egy egyszerű választás, hanem mély, személyes és érzelmi küzdelem eredménye.

esküvő — Becca nem hívta meg a szüleit a nagy napra / Fotó: Pexels

Becca élete első éveit édesanyja mellett töltötte, de mindig érezte, hogy a kapcsolatuk nem éppen olyan, mint a környezetéből másoké.

Nem éreztem azt a szeretetet, amit mások, és ez mindvégig egy fájdalmas hiány volt

– meséli. 2005-ben, miután próbálkozott írásban is kifejezni érzéseit, rájött, hogy nem tudja tovább fenntartani édesanyjával a kapcsolatát. Igaz a döntését nem bánta meg, de az érzelmi terhei hatalmasak voltak.

Becca úgy érezte, hogy a szülei nem voltak hajlandóak változtatni a viselkedésükön, és nem tudtak olyan kapcsolatot nyújtani, amire vágyott. Azt érezte, hogy ha a szülei a meghívottak között lettek volna, csak rontott volna a nagy nap hangulatán.Egy családi kapcsolat megszakítása nemcsak érzelmileg megterhelő, hanem társadalmilag is elítélt, stigmatizált dolog. Becca elmondja:

Ha azt mondom, hogy elidegenedtem a szüleimtől, az emberek gyakran nem értik, miért. Az elidegenedés stigmatizálása egyetlen nagy kérdést vet fel: miért nem próbálod megjavítani?

Családon belül sokszor tabuként kezelik a szülő-gyerek vagy egy rokoni kapcsolat megszakadását, így az érintettek megértés hiányában még inkább magukra maradnak.

A nő 2012-ben alapította a Stand Alone elnevezésű jótékonysági szervezetet, amely a családjuktól elidegenedett felnőttek számára nyújt támogatást és segít abban, hogy kisebb szégyenérzettel és kevésbé magányosan éljék meg a kapcsolatok elvesztését. "Azt szerettem volna, hogy mások ne érezzék magukat egyedül a harcukban" – mondja Becca.

A szervezet kutatásokat végez, támogató közösségeket hoz létre, és igyekszik társadalmi változásokat elérni. Elmondása szerint egy kapcsolat megszakítása soha nem egyszerű, és sokféleképpen élik meg az emberek. A legfontosabb, hogy a társadalom kezdje el jobban megérteni és elfogadni azt, hogy néha a családtagokhoz való kötődés helyreállítása nem lehetséges, vagy nem egészséges. Számára az elidegenedés egy élő veszteség, mert ők [a szülei] ott vannak valahol a világban, de nem részei az életének.