„Kész voltam elmenni” – Tíz hónapig volt a saját testébe zárva egy agyhalott férfi

Sokkoló pillanatokat élt át egy férfi, aki a locked-in szindróma miatt csapdába esett a saját testében, majd végig kellett hallgatnia, ahogy az orvosok arról beszélnek, hogy lekapcsolják a létfenntartó gépeit. 

Jacob Haendel szakácsként dolgozott és normális életet élt. Egészen addig, amíg akut toxikus progresszív leukoenkefalopátiát nem diagnosztizáltak nála, ami locked-in szindrómává alakult, és arra kényszerítette a szervezetét, hogy lassan leálljon. Nem tudni pontosan, hogyan alakult ki Jacobnál az állapot. Néhány hónapon belül lebénult, beszélni és pislogni sem tudott.

„Súlyos krónikus fájdalom volt - vegetatív vihar, amikor a tested rendszerei egyszerűen megbolondulnak. 106 fokos lázam volt, és a szívem úgy dolgozott, mintha maratont futottam volna. Az egyik legszörnyűbb rész az volt, amikor viszketni kezdett. Nem tudtam jelezni senkinek, és már egy lepedő súlya is fájt a bőrömön. Olyan, mintha csapdába estél volna - az agyad teljesen ép, de nem tudsz kommunikálni senkivel. Arról beszéltek, hogy lekapcsolják a létfenntartó gépeim. Olyan fájdalmaim voltak, hogy amúgy is kész voltam elmenni” – mesélte élete legnehezebb megpróbáltatásáról Jacob, aki nem tudta bénulása miatt a külvilágnak jelezni, hogy még mindig ott van a testébe zárva. 

Tíz hónap után aztán egy napon hirtelen képes volt önkéntelenül mozgatni a csuklóját, mielőtt pislogni kezdett volna, majd figyelemre méltó gyógyulást ért el, és ma már újra tud beszélni és mozogni. Ő az első ember, aki valaha is felépült a 4. stádiumú akut toxikus progresszív leukoenkefalopátiából.

A férfi még a nővérek beszélgetésére is emlékszik, akik magánéletüket is kibeszélték előtte, megjegyezve, hogy nem baj, mert ő már úgyis agyhalott. 

„Minden megváltozott a történtek után, a szemléletem, az érzéseim. Minden sokkal pozitívabb, minden tekintetben. Most már alkalmazom” – zárta történetét a 35 éves Jacob a Mirrornak.