Kis híján babája után halt az édesanya: „A vetélésem majdnem az életembe került"

Ordítottam a férjemnek, hogy segítségre van szükségem - utolsó dolog, amire tisztán emlékszem, hogy felszaladt a lépcsőn, mielőtt elájultam

Az egész 2024 februárjában kezdődött, amikor rájöttem, hogy kimarad a menstruációm. Próbálkoztunk egy második babával, de gyorsabban megtörtént, mint azt reméltük - nagyon örömteli meglepetés volt. A terhességem első napjai hasonlóan teltek, mint az első alkalommal, reggeli rosszullétekkel. Nem volt okom gyanakodni, hogy valami baj van. A vizsgálatokon azonban azt mondták, a terhességem nem úgy halad, ahogy kellene és újabb vizsgálatokra lesz szükség. Azt mondták, nincs szívverése a magzatnak, majd megerősítették, hogy csendes vetélésem volt

Elkezdtem vérezni erősen, de azt mondták, ez normális. Fogalmam sem volt róla, hogy baj van. Aztán összeestem. A kórházban gyorsan romlott az állapotom, de pótolták a vérveszteségemet, oxigént kaptam, és infúzióra kötöttek. Végül úgy döntöttek, hogy műtétre van szükségem, ami megállítja majd a vérzést. Ehhez azonban előbb vérátömlesztésre volt szükségem. A felépülésem nagyon nehéz volt, rendkívüli kimerültséggel, fájdalmakkal, fejfájással és szemfájással. Majdnem belehaltam egy vetélésbe. A vérveszteség súlyosságát nehéz egyedül, otthon, orvosi szakember nélkül felmérni