A házi kedvenceink tudják, mikor halnak meg - szívszorító gesztussal búcsúznak tőlünk

A szeretett házi állataink elvesztése ugyanolyan fájdalmas lehet, mint amikor egy családtagunkat veszítjük el. Egy új kutatás bebizonyította, hogy kedvenceink elbúcsúznak tőlünk, amikor már közeleg a haláluk.

Rupert Sheldrake már 25 éve az állatpszichológia megmagyarázhatatlan jelenségeit kutatja és több ezer történetet gyűjtött össze a házi kedvencek haláláról. Német kollégájával, Michael Nahmmal arra jutottak, ugyanazok a folyamatok játszódnak le, mint az embereknél. A hospice-házakban ezeket dokumentálják is, mi is többször írtunk már arról, mely jelek mutatják, hogy közel a halál. Az egyik legfontosabb - és a legtöbbször említett -, hogy a haldokló halála előtt "energialöketet" kap, hirtelen tele lesz energiával, felkel az ágyból, sétál, kitisztul az agya is. Az állatoknál ugyanez a jelenség figyelhető meg. Még utoljára erejük teljében lesznek, rohangálnak, bohóckodnak, mintha újra fiatalok lennének. 

"Gyakran hívnak ki otthonokba, hogy ott végezzem el a kutyákon az eutanáziát. Egyik ilyen esetben becsengettem a családhoz és egy kutya rohant elém, aki körbeszaladgált, megszagolt. Amikor kérdeztem a családot, hogy de hol a beteg kutya, akkor csak értetlenül rámutattak a virgonc kutyára. Többször tanúja voltam már az "életvégi rallynak", amikor feltöltődnek energiával" - mesélte egy állatorvos a tanulmány szerint.

A kutatók szerint ez ez "életvégi rally" evolúciós hozadék: a vadonban ugyanis az az állat, amely tudja, hogy meg fog halni, elválhatott a csordától vagy a családtól, elmehetett egy olyan helyre meghalni, ahol a tetemét nem eszik meg azonnal vagy nem fertőzne meg másokat. 

A hirtelen mentális tudatosság, amikor a teljes tudat és a memória visszatér egy haldokló állathoz, lenyűgöző az emberi demenciára nézve is. Nahm kutatásai szerint sok Alzheimer-kórban szenvedő ember, jóval azután, hogy nyilvánvalóan már nem emlékeznek a saját családtagjaikra sem, megtapasztalhatják a tiszta memóriát közvetlenül a halál előtt. Ez azt sugallja, hogy maguk az emlékek soha nem vesznek el - csak az a képesség, hogy visszakeressék őket.

Az állatok sajátos módon búcsúznak a gazdáiktól. Egy házaspár elmondása szerint megtanították a macskájuknak, hogyan kell pacsit adni. Amikor a macska érezte a halál közeledtét, kimászott a kosarából, ahonnan már napok óta nem mozdult, odament a gazdáihoz és mind a kettőjüknek adott egy-egy pacsit. Majd visszafeküdt a kosárba, a mancsait a szemére tette és várta a halált.

Egy másik gazda azt mesélte el, hogy volt egy kutyájuk, Bruce, amit édesanyja halála után odaajándékoztak egy családi barátnak, mert ők elköltöztek a régi házukból. Öt évvel később egy éjszaka a család kaparászást hallott az ajtó felől. Kiderült, hogy a kutya megszökött a gazdájától, hogy meglátogassa régi gazdáit, majd másnap hazament. A barát elmesélte, hogy a kutya kalandja után Bruce három nappal később meghalt. A legfigyelemreméltóbb az volt az egészben, hogy Bruce sose volt régi gazdái új házában korábban...