Kína elindult a Hold sötét oldalára

Helyi idő szerint múlt péntek délután fél hatkor Kína útjára indított egy Hosszú Menetelés-5 rakétát, fedélzetén a Csange-6 szondával, amely - ha minden a tervek szerin alakul - a Hold "sötét" oldalán fog landolni három hét múlva. Az 53 napos küldetés célja, hogy mintegy két kilogrammnyi holdi mintát hozzanak vissza a Földre elemzésre. Szakértők szerint a kilövés újabb mérföldkövet jelent Kína hold- és űrkutatási programjában.

- fogalmazott a helyi sajtónak Wu Weiren, Kína holdkutatási programjának főtervezője.  

A Hold sötét oldala - vagyis az az oldala, amely a Földről nem látható - vastagabb, régebbi kéreggel rendelkezik, mint a mindenki által ismert oldala, és több kráter is található rajta, amelyeket kevésbé borítanak ősi lávafolyamok. A kínai tudósok azt remélik, hogy Csange-6 szondával olyan anyagokat tudnak majd begyűjteni, amelyek fényt deríthetnek a Hold kialakulásának mikéntjére.

Ge Ping, a kínai Holdkutatási és Űrmérnöki Központ igazgatóhelyettese az indítás előtt újságíróknak kiemelte, hogy „a Csange-6 először fog mintákat gyűjteni a Hold túlsó oldaláról.”

A pénteki kilövést francia, olasz, pakisztáni, valamint az Európai Űrügynökség (ESA) tudósósai is nyomon követték a helyszínről, a Hajnan szigetén található Wenchang űrrepülőtérről. A sikeres indítás után Pierre-Yves Meslin francia kutató elismerően nyilatkozott Kína gyors fejlődéséről az űrkutatás terén.

Kína a következő négy évben kettő másik, szintén robotizált Hold-küldetést tervez végrehajtani. A Csange–7 és a Csange–8 misszió 2026-ban, illetve 2028-ban indulhat, amikor megkezdik a víz utáni kutatást a Hold déli részén. Peking távlati céljai között szerepel, hogy 2030-ra embert küldjenek a Holdra, 2035-re pedig kutatóbázis felállítását tervezik az égitesten.

A pénteki felszállás az Egyesült Államokkal versengő Kína űrkutatási programjának legújabb állomását jelenti. Öt évvel ezelőtt Kína volt az első ország, amely egy szondával tudott landolni a Hold túlsó oldalán. Célja, hogy 2030-ra szondákat küldjön a Marsra és a Jupiterre is, hogy mintákat gyűjtsenek. 

Kína embert is el kíván juttatni a Holdra, első körben egy rövid ott-tartózkodásra készül a Holdon, amelyet „ember és robot közös expedíciójaként” határoznak meg. A kínai űrügynökség vezetője kiemelte:

A kínai űrprogram ezenfelül asztronauták további kiképzését és az űrállomásuk bővítését is magában foglalja. Kína azt követően kezdett saját űrállomás építésébe, hogy a nemzetközi állomásról amerikai nyomásra kizárták. 

A világűrt egyre több szakértő látja az amerikai–kínai ellentétek kiéleződésének legújabb színhelyeként: Kína bejelentését például nem nehéz összekötni azzal az amerikai programmal, amelynek keretében az Egyesült Államok a privát szektor legnagyobbjainak, köztük az Elon Musk-féle SpaceX-nek és a Jeff Bezos-féle Blue Originnek a segítségével 2025-ig közel fél évszázad után ismét embert juttatna a Holdra. Az amerikai expedíció célja a Hold déli sarkjának feltérképezése lesz. A várakozások szerint az a terület jeget is rejthet.

„Meggyőződésünk, hogy elérkezett a kínai űrtudomány tavasza, és megvan az elszántság, az önbizalom és a képesség, hogy magabiztosan teljesítsük a küldetést” – mondta el a tervek bejelentésekor Csing Haj-peng, a programot vezető volt asztronauta, aki egyébként a hadsereg tábornoka is. Ez a kettősség eddig teljes mértékben jellemző volt a kínai űrkutatásra, minden űrhajósuk a hadsereg és a kommunista párt soraiból került ki, azonban ezen is változtatnak a jövőben: az űrállomásra érkező következő három asztronauta közül ugyanis csak ketten katonák, egyikük civilként léphet majd az állomás területére.

Az űrkutatás a kínai bejelentést megelőzően is egyre nagyobb szerepet kapott a nemzetközi kapcsolatok terén, az Európai Uniótól kezdve az Egyesült Arab Emírségeken keresztül Indiáig egyre többen jelentik be holdraszállási terveiket. 

ennek megkönnyítéséhez holdjáró járműveket is terveztek. A kínai űrprogram magában foglalja saját holdjárók fejlesztését és gyártását egyaránt, több mint ötven évvel az amerikaiak sikere után.

Amerika jelenleg jóval több űrkikötővel és jobb ellátási láncokkal rendelkezik, mint ázsiai riválisa, a kínai ipar 1980 óta tartó folyamatos fejlődését azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni az űrverseny esélylatolgatásai kapcsán sem.