"Az egész világom darabokra hullott" - azt hitte az édesanya, mindkét ikerbabáját elvesztette, amikor csodakiáltásokat hallott

Jessica Walker ikerbabáival, Oscarral és Masonnal együtt éli életének minden pillanatát – mert tudja, milyen mindkettőjüket elveszíteni. Mert ezek a fiúk, akik visszatértek a halálból.

Jessica úgy fogalmazott, a rémisztő 25. heti születésük ültette fel őt a bánat és az öröm hullámvasútjára, miközben az orvosok azért küzdöttek, hogy a két baba életben maradjon. Először azt mondták neki, hogy Oscar az anyaméhben meghalt, és az orvosok sürgősségi császármetszésre készültek. Aztán a monitorok azt mutatták, hogy Mason szíve is lelassult. Közvetlenül a műtét után egy ápoló elmondta Jessicának, hogy Mason haldoklik. 

 – mondja Jessica (23). „Apró, védtelen babáimnak nem sikerült. Egyedül feküdtem, körülöttem csupa gép, vigasztalhatatlan voltam".

De hirtelen meghallotta a sírás hangját – és csodát remélt…

2022 februárjában a Notts állambeli Retfordban élő Jessica már elfoglalt anyukája volt a négy hónapos kislánynak, Harpernek, amikor megtudta, hogy ismét terhes. Aztán kilenc héttel a terhesség kiderülése után azt hitte, hogy elvetél, ezért elment a Doncaster Királyi Kórházba, és közölték vele, hogy ikreket vár. Három héttel később egy újabb vizsgálaton az orvosok közölték vele, hogy komplikációk várhatók. 

A csecsemők egypetéjű „MCDA” ikrek voltak, ami azt jelenti, hogy ugyanazon a méhlepényen osztoztak, de eltérő magzatvízhólyagjuk volt. Emiatt nagy a kockázata az iker-iker transzfúziós szindróma (TTTS) kialakulásának. A szindróma az ikerterhesség körülbelül 15%-ában fordul elő, amikor az egyik baba túl kevés vért és táplálékot kap, míg a másik túl sokat, ami hatalmas nyomást gyakorol a belső szervekre. A TTTS ikrek 80-90%-a orvosi beavatkozás nélkül hal meg – és akik túlélik, valószínűleg szív- vagy veseproblémákkal, vagy súlyos neurológiai állapotokkal küzdenek.

A 24. hétben végül az orvosok diagnosztizálták a TTTS-t Jessicánál. 

„A londoni St George's Kórházba kellett mennem egy speciális lézeres műtétre, hogy maximalizáljam az ikrek túlélési esélyeit. Leraktam Harpert anyukámmal, és csodáért imádkoztam" - emlékezett vissza.

A beavatkozásnak sajnos komplikációi lettek, és még kábult volt, amikor közölték vele, hogy Oscart elveszítették. 

„Csak 45 perccel a császármetszés előtt közölték velem, hogy elveszítettük Oscart, de mindent meg kellett tennünk, hogy megmentsük a testvérét” – mondja. „Azt mondták nekem, hogy Mason pulzusa lelassul, és őt is elveszítjük – aztán valahogy megnőtt a pulzusa, és ott volt, rózsaszínen és sikoltozott, mint egy apró madár” – mondja.

„Csoda volt, amire senki sem számított. Természetesen nem ünnepelhettem, tudván, hogy elvesztettük Oscart – kimerültem és tele voltam gyógyszerekkel, semmi sem tűnt valóságosnak.” Mielőtt lehetősége lett volna megfogni Masont – aki mindössze 0,6 kilogramm volt –, az újszülött osztályra szállították.

Aztán eljött az a pillanat, amikor alig hitt a fülének. Óráknak tűnt, mióta Oscar szíve leállt, de a szülésznő azt mondta, el akarja kezdeni az újraélesztést. 

A fiúk azóta kilenc hónaposak és úgy tűnik, jól vannak. 

„Volt még néhány kisebb kudarc, és még mindig oxigént kapnak, de a fiúk jól érzik magukat. Harper el van ragadtatva tőlük".