Ezt kívánja Böjte Csaba a bíróság elé állított egykori nevelőjének

Bíróság elé állították a dévai Szent Ferenc Alapítvány egyik volt alkalmazottját, akinek ügyében már tárgyalást is tartottak, melyről nyilvános anyagot még nem kaptak Böjte Csabáék. A ferences rendi szerzetes így írt Facebook-oldalán az ügyről:

„Végtelenül szomorú eseményeken vagyunk túl! Több mint hat évvel ezelőtt rossz dolgokat hallottam az egyik gyerektől a nevelőjével kapcsolatban. Olyan rossz dolgokat, hogy én magam kértem a hatóság segítségét az ügy megoldásához! Az elmúlt években sokan átvilágították a munkánkat, sok ellenőrzés, nyomozás volt, titeket is sokan megkerestek, kikérdeztek és a tegnap megszületett az ítélet! A peranyag titkos volt, a tárgyalás is, mi még nyilvános anyagot nem kaptunk, de a sajtóban azt olvastuk, hogy a hajdani nevelőt nagy bűnök miatt, nagyon sok évre ítélték el! Fontosnak látom, a bizalom megmaradásának érdekében megjegyezni, hogy K. Sz. kívül senki mást nem marasztaltak el az ítéletben sem a kollégák közül, sem engemet!”

Bár az eset során egyetlen embert marasztaltak el, a történtek rendkívül megviselték az érintett gyerekeket, valamint az alapítvány munkatársait, Böjte Csaba testvér pedig őszinte megrendülésének adott hangot július 1-jei nyílt levelében a Facebook-oldalán. 

Másfél héttel később, a július 10-ei déli szentmisén, amikor az evangéliumban az irgalmas szamaritánusról olvashattunk, Böjte atya prédikációjában előkerült az egykori nevelő.

„Sok minden támadhat meg bennünket. Sok minden teríthet földre. Van, akit egy betegség, valakit egy rossz szokás, az alkohol vagy valami más. Valakit a szegénység, az árvaság... Tudjátok jól, hogy ’92-ben, amikor idekerültem, 30 évvel ezelőtt, mennyi bajban lévő gyerek volt. Úgy éreztük, hogy ezek mind-mind bajban lévő emberek, gyerekek. És évek során, ugye az elején egyedül, aztán kollégákat hívtam, alkalmaztam, aztán új házakat nyitottunk és így létrejött egy jó nagy gyermekvédelmi hálózat. Ezerháromszáz-nyolcvan valamennyi gyereknek adunk vakációt az idén is, 83 helyiségben, több mint 230 valamennyi munkakönyves kollégánk van és még van jó pár önkéntes is. Nagy család, próbálunk gondoskodni róluk. És én azt gondolom, hogy kollégák is, gyerekek is, többé-kevésbé küzd, hogy meglegyen az az ötös-hatos átmenő jegy, hogy haladjanak” – hallható a prédikáció elején, mely így folytatódik:

Sajnos, több mint 6 évvel ezelőtt az egyik nevelő visszaélt a megbízatásával és olyan dolgokat tett a rábízott gyerekekkel, ami nagyon-nagyon szomorú. 

Majd Böjte atya felidézi, mit szokott javasolni a konfliktus-kezelésre.

„Tőletek is mindig azt kérjük, hogy ha konfliktus van, akkor ne egymás torkának essetek, mint az erdőben az emberek, hanem forduljatok hozzánk és mi nagyok próbáljuk bölcsen megoldani. Most ha olyan probléma van, amit én sem tudok megoldani, akkor nekem az a kötelességem, hogy, van törvényszék, van ügyészség, és el kell menjek, hogy ők elég nagyok, hogy vizsgálják felül és mondják meg, kinek mennyire van igaza. Istennek legyen hála, sosem volt dolgom a román igazságszolgáltatással, hál’ istennek 30 év alatt békében élhettünk, de most nagyon pozitív élményem volt. Az ügyészség is, a nyomozószervek is nagyon komoly munkát végeztek, diszkréten, úgy, ahogy ezt szakember el kell végezze. Végül a bíróságra kerülnek az akták. Meghozták a döntést, hosszú évekre bezárták ezt a fiatalembert, még nem jogerős, de valószínű, előbb-utóbb az lesz. A kollégáimtól, az alapítványtól azt kérdezték, kérünk-e kártérítést, amiért visszaéltek a bizalmunkkal. Mi azt mondtuk, ne nekünk, a gyerekeknek adjanak kártérítést, akikkel szemben ő elkövette ezeket a tetteket.”

Böjte atya a példamutatás után feltette a nagy kérdést: 

„Persze, hogy nekem is, kollégáimnak is a szíve úgy összeszorult, milyen sokszor prédikáltunk arról hogy bíznunk kell egymásban, hogy Isten selejtet nem teremt, hogy nézzünk egymás szemébe és két ember között a legrövidebb út az egyenes beszéd. És akkor most? Hogy van ez?”

A prédikációban pedig választ is ad Ferenc testvér. Előbb röviden:
„Mi keresztények hisszük, hogy az ördög, mint ordító oroszlán jár körül és keresi, hogy kit tudjon elnyelni. És ugye ez a fiatalember nem tudott ellenállni, bűnt követett el. Mi a teendő ilyenkor? A mi Urunk, Jézus Krisztus arra biztat, hogy higgyünk a szeretet végső győzelmében, bízzunk abban, hogy igen, a sebeket be lehet gyógyítani. A szamaritánus ember példájára, próbáljunk segíteni, persze elsősorban a gyerekeken kell segíteni. Szakemberekhez vittük, támogattuk, hogy megoldódjanak az ő kis problémái, gondjai. Azon kívül, azt gondolom, hogy a kollégákat is támogatnunk kell, biztatnunk kell, hogy ne keseredjenek el, mert én azt gondolom, hogy egy ilyen, bármilyen komoly ügy is, nem veheti el a kedvünket attól, hogy befogadjunk gyerekeket, hogy táborokat szervezzünk nekik, kirándulásokat szervezzünk nekik, hogy kollégákat alkalmazzunk, hogy munkatársainkkal együtt építsük Isten országát. Mert a legrosszabb dolog, ami történhet, hogy beállunk a sopánkodók, Feszítsd meg!-et kiabálók közé, és hátradőlünk és nem végezzük a munkánkat!”

Majd felvezetésként megjegyzi, hogy: a most következő történetet azért látom fontosnak elmondani, hogy higgyünk a szeretet végső győzelmében.

„Egy fiatalember 19 évesen, bátyjával betört egy idős nénihez, sok-sok évvel ezelőtt. Sajnos dulakodásra került sor, ők azt mondják, hogy a nénit meglökték, beverte a fejét, meghalt. A nagyobbik testvér, hogy ne kerüljön az igazságszolgáltatás kezébe, felakasztotta magát, a fiatalabb fiúra 19 évet sóztak, az édesanyja nem bírta idegekkel, meghalt. Ott vagy bent a börtönben, 19 év után kiszabadulsz, kijössz, senkit nem ismersz. Ez a fiatalember, akkor már nem volt annyira fiatal, elkezdett barátkozni valakivel.”

S itt jön a történetben az első, illetve a katarzissal felérő második csavar:

A barátjának a felesége félrelépett, s hogy mentse a saját bőrét, azt mondta, hogy a te barátod, aki most szabadult a börtönből, ő erőszakolt meg engem. Szörnyű vád. Neki ugye már priusza van, előélete van, és megint kapott hét év börtönt. Ez az ember nagyon nehezen viselte ezt a második bezárást. Mindig mondta, hozzá sem nyúlt ahhoz a nőhöz, hogy az hazudik, de nem tudta igazolni. Ez a férfi egyfolytában azt mondta, ha kiszabadul, megöli ezt a nőt. férfit, mindenkit... És látták az emberek, hogy ezt tényleg így is gondolja. Próbáltak rajta segíteni az evangélium fényében, de nem tudott megnyugodni. Teltek-múltak a hónapok, megszületett a kisbaba és kiderült, semmi köze nincs ennek a férfinak hozzá. A férj elővette a feleségét, hatalmas cirkusz lett. Végül a nő a rokonok előtt beismerte, hogy hazudott. Újból felvették a pert, behívták a törvényszékre ezt a szerencsétlen embert, de mielőtt bement volna, elmondta a lelkésznek, hogy ő nagyon jól tudja azt, hogy ha erre az asszonyra rámondják a hamis tanúságot, akkor legalább egy pár évre be fogják zárni és a gyereket biztos elveszik és árvaházba rakják és ő nem tudja, hogy mit csináljon. Ez az én ismerősöm elsírta magát, mert egyfelől még van hat év börtönben, másfelől meg a kisgyermeknek a sorsa, anya nélkül nőjön fel? És képzeljék el, ez a férfi, a törvényszék előtt, amikor megkérdezte a bíró, hogy történt, azt mondta, úgy, ahogy elítéltek. Fenntartom az akkor állapotot, és visszament. És most ősszel valamikor szabadul ez az ember. És kértek, hogy kereszteljem meg.

Ezután arról beszél a ferences rendi szerzetes, hogy mi a mi feladatunk: 

„Igen, testvéreim, hinnünk kell a szeretet végső győzelmében! Bármilyen nehéz, rossz dolgok is történnek körülöttünk, a legértékesebb a hitünk! Ugye Jézus azt mondta, ne attól féljetek, akik a testet megölik, hanem aki a hitedet, a lelkedet elrabolja. Mert ha nem tudok hinni a szeretet világformáló erejében, akkor nem fogok tudni lehajolni egy bajban lévő emberhez, akkor nem fogok tudni bizalommal embertársam felé fordulni. Igen, Jézus Krisztus ott a kereszten is, tenyerében a szögekkel: Atyám, bocsátsd meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek!”

A változás kapcsán Böjte atya megjegyzi:

„Persze, azt gondolom, ennek az elítéltnek kellett ez a hosszú, sok sok éves börtön, ahol elcsendesedhetett, magába szállhatott, ahol a lelkipásztorok beszéltek vele, míg a lelke megérett arra, hogy tudatosan igen vágyjon arra, hogy őt is megkereszteljék, ő is Isten gyermeke legyen. Hosszú az út.”

Zárásként pedig elmondja, mit kíván egykori nevelőjének:

Ennek a fiatalembernek, aki nálunk nevelő volt, én azt kérem a Jóistentől, adja meg neki a megtérés kegyelmét, a bűnbánat kegyelmét! Hosszú évek során majd, hogy ha szabadul, hát igen, vonja le a tetteinek a következményét, és ne veszítse el az élő hitét. Krisztus mindannyiunkért meghalt a legkisebbektől a legnagyobbakig. Bármi is történik körülöttünk, nekünk valamilyen módon az irgalmas szamaritánus útját, példáját kell, hogy kövessük. Adná az Isten, hogy tényleg, ebben a keresztény hitben meg tudjunk maradni! Higgyünk a szeretet végső győzelmében! Ámen.

A teljes szentmise az alábbi videón látható, az evangélium a 12. percnél,  prédikáció 14:36-kor kezdődik: