6 hónapja

Eltűntek a férfiak Kárpátaljáról, drámai ok áll a háttérben

A Ripost stábja Ukrajnába utazott, hogy bemutassa a háború hatásait.

Szerző Ripost

A magyarok számarányát tekintve a legnagyobb kárpátaljai magyar városban, Beregszászon járt a Ripost stábja. Ami rögtön feltűnik, az a kongó utak és utcák látványa. Autók elvétve közlekednek, de emberek is meglepően kevesen vannak az utcán, ők is kizárólag lányok és asszonyok.

Fotó: Ripost

Az egymilliós Kárpátalján korábban mintegy 150 ezer magyar élt, de sokan a háború vagy legalábbis a behívó elől külföldre, leginkább Magyarországra menekültek. Ám így is minden második ember magyarul beszél körülöttünk, nem nehéz tehát megszólítani őket. Válaszokat kicsikarni viszont annál inkább. Tapintható a félelem. Nem is annyira az oroszoktól és a harcoktól, mint inkább az ukrán hatóságoktól és a retorzióktól tartanak. 

Háború van, mindenkit elvihetnek

– mondja félősen a fejkendős Magda, azt kérve, hogy ne fotózzunk, különösen, hogy épp szemben van a rendőrörs. Óvatosságát azzal indokolja, hogy a haditörvények hazaárulásnak minősítik, ha valaki külföldieknek mond el „titkokat” a háborúról, és 15 év börtönbüntetéssel fenyegetik az ilyen cselekmények elkövetőit

Fotó: Ripost

Így aztán még az is, aki hajlandó beavatni minket a jelenlegi helyzetbe, nem nagyon akarja adni az arcát a mondandójához. Mindenesetre azt mesélik, a háború kezdete óta mintegy harmadával nőtt Kárpátalja lakossága: vagyis ennyi menekült érkezett ide Ukrajna keleti részéből, a hadicselekményektől minél távolabbra igyekezve. Ez jóval több mint 300 ezer embert jelent, főleg ha azzal is számolunk, hogy közben sok itt élő elhagyta az országot. A Ripost-nak nyilatkozók között egy sem akadt, aki ne fogadott volna be menekülteket, akár egész családokat.

Nálunk is laknak. Helyünk van, mert a mi fiaink meg átmentek magyarba, nehogy besorozzák őket katonának

– árulja el a hatvanas éveiben járó Ilonka, aki a háztájiban megtermelt portékáit árusítja az utcán. Szomszédasszonya, Rózsa is egyedül maradt, az ő gyerekei is otthagyták Kárpátalját. A legtöbben úgy jutottak át, hogy volt magyar útlevelük, de sokan a zöld határon próbálkoztak. Olyanról is beszélnek, akit elkaptak, és rögtön be is soroztak, másnap már a fronton találta magát, hogy magyarként védhesse Ukrajnát

Fotó: Ripost

Minket mindig elnyomtak, mindegy, ki ül a fejünk fölött

– panaszkodik a sokat megélt, de még mindig fiatalos Marika, emlékeztetve, hogy a szovjet érában sem volt sokkal jobb magyarnak lenni. 

A háború óta viszont egyértelműen romlott a helyzet. Többen kapnak reggelente „Ukrajna az ukránoké, halál a magyarokra!” szövegű sms-eket. 

A legnagyobb baj az, hogy már a háború előtt is rengeteg fegyver volt magánkézben, most pedig számolatlanul osztották ki a géppisztolyokat a frissiben alakult véderőknek, melyek sorában nem egy olyan bűnöző van, akit a háború miatt engedtek ki a börtönökből

– állítja a boltjában magyar rádióadást hallgató Éva. Ő egyébként attól tart, hogy sokan közülük bűnbakokat fognak keresni. És hogy kiket találnak meg, nem nehéz kitalálni. Az ukrán média ugyanis folyamatosan azt sulykolja, hogy Oroszország után Magyarország a kettes számú közellenség.

Fotó: Ripost

Nem fognak ebből maguk se kimaradni, ez egy láncreakció lesz

– figyelmeztet a vastag keretű szemüvegétől és fehér köpenyétől doktornőnek ható Erzsébet, aki szerint a nyugatról érkező fegyverek csak tovább mélyítik a konfliktust és kitolják a háború végét. Amit az emberek duplán megszenvednek: a szétszakított családok itt maradó nőtagjai az emelkedő árak és a csökkenő munkalehetőségek miatt is megsínylik az egyre romló helyzetet. 

Fotó: Ripost

Már minden másfélszer annyiba kerül, mint azelőtt. Nekem meg csak minden második nap van munkám, így a fizetésemnek is a felét kapom. Ezt beleszámítva számunkra 150 százalékos az infláció

– mondja a családjával piacozó Ferenc, az egyetlen katonakorú férfi, akivel találkozunk. Ő jobban fél a gazdasági összeomlástól, mint a behívótól. 

A boltokban arra panaszkodnak, hogy alig van vevő, mivel minden termék ára az egekbe szökött. 

Az itt maradt férfiak nem járnak vásárolni, mert rejtőzködnek, nehogy őket is elvigyék a frontra. A menekülteknek meg nincs miből, ők csak a legszükségesebbekre költenek

– mutat rá a ruhaüzlet pultja mögött álló, jól öltözött Júlia, aki után minden bizonnyal megfordulnának a férfiak, már ha betérnének a boltjába. 

Fotó: Ripost

Persze sok mindenre hiába is szánnának pénzt, nem kapható. A benzin is ebbe a kategóriába tartozik, a kutakon mindenfajta üzemanyag ára ki van nullázva, holott nem is olyan régen még dübörgött a benzinturizmus a határ túloldalán élők rendre átjártak feltankolni az autójukat a jóval olcsóbb itteni üzemanyagokkal. Olyannyira, hogy a töltőállomásokon rámpa segíti a feltolatást, hogy a benzintankot csurig lehessen tölteni. De amióta az oroszok szétlőtték az ukrajnai olajtárolókat és -feldolgozókat, a benzin is hiánycikk

Szerző Ripost

Iratkozzon fel a Ripost hírlevelére!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!