kulcsár edina
A sebezhetõ fiatalok kihasználása már sajátos iparággá vált az intézményben, a több évtizeden át tartó borzalomról most beszéltek elõször a túlélõk.
Borzalmas visszaélési hullámról rántották le a leplet Londonban: a Shirley Oaks árvaház és gondozóotthon falai között hagyománnyá vált a gyerekek megerőszakolása – közel 30 éven keresztül szedték áldozataikat a felnőttek.
A kiszolgáltatott, sebezhető gyerekek többsége nem mert beszélni a megaláztatásairól, és mivel az esetek elkülönülve történtek, sokan nem is tudtak róla, hogy a társaik is áldozatok. Most a túlélők egy csoportja nyomozást és kampányt indított – kezdésképp egy 129 oldalas jelentést állítottak össze a visszaélésekről. De ez még csak a kezdet…
A túlélők többsége még mindig nem tudott túllépni azon a tragédián, amit az otthonban rendszeresen elszenvedtek. Legalább 48 gyerek halt meg az otthonokban ez idő alatt a visszaélések miatt – ebből 27-en biztosan öngyilkosságot követtek el, vagy alkohol és/vagy drogfüggőség miatt. A Shirley Oaks-ot 1983-ban zárták be, de más otthonokban folytatódott a „hagyomány”. A fenntartó több millió fontos kártérítéseket fizethet a túlélőknek – eddig 400-an tettek vallomást. Az áldozatok legalább 60 ember ellen éltek panasszal: az erőszakolók közt vannak tanácstagok, futballedzők, úszás oktatók, tanítók, orvosok, nevelők és önkéntesek is.
A vallomásokból borzalmas részletek derülnek ki: volt, akit egy ünnepségen a Mikulásnak öltözött nevelő erőszakolt meg, mást már az első éjszakán begyógyszereztek és megerőszakoltak, de többen éveken át számíthattak arra, hogy éjszaka felkeresi őket egyik zaklatójuk. A gyerekek ritkán jelentették az eseteket, a hatóságok vagy az iskolák pedig még ritkábban avatkoztak közbe.
Ezért követelnek most igazságot a túlélők.