Megtalálták Noé bárkájának tervrajzát egy ősi agyagtáblán

Már maga a nem mindennapi lelet története is kalandregénybe illene. A II. világháború alatt egy a távol-keleten, a Királyi Légierőnél szolgálatot teljesítő katona vette a kis agyagtáblát egy sírrablótól az arab bazárban. Majd miután hazatért, több más „szuvenírrel” egyetemben el akarta adni egy múzeumnak, de azok miután megnézték a gyűjteményt, kijelentették, hogy szeméttel nem foglalkoznak.

Az agyagtábla így jó pár évtizedre egy bádog teásdobozvba zárva várta, hogy a katona fia rábukkannjon... Aki ezúttal a megfelelő emberhez fordul vele.

Dr. Irving Finkel, a British Múzeum Közel-kelet szakértője vette meg a majd 4 ezer éves, ékírásos agyagtáblát, miután rájött, hogy mi áll rajta...

Az ősi iromány részletes leírást tartalmazott arról, hogyan kell bárkát építeni, és mi kell hozzá.

Az ősi időkben Babilónia területén nem voltak ritkák az ehhez hasonló kör alakú, több szintes, kátránnyal szigetelt és gerendákkal megerősített bárkák, amelyekkel a folyón akár állatokat is lehetett szállítani. Egészen a XX. század második feléig ehhez hasonló, de sokkal kisebb alkalmatosságokon szállították át a folyókon az embereket és a lovakat.

A régészprofesszor szerint egy ilyen bárkát építhetett a bibliai Noé is, hiszen abban az időben nagyjából ez volt az egyetlen hajóforma a világnak azon a részén...

Köztudott, hogy a vízözön, és a bárkaépítés történetét a Biblia is csak átvette egy ősibb forrásból. A történet alighanem egy valóban megesett árvíz alkalmával születhetett, amelyben a főhős az állatait és családját egy ilyen bárkán menekítette meg a pusztulástól.

Az eltelt évezredek alatt azonban ahányszor elhangzott a sztori, annyiszor tettek hozzá ezt-azt, mígnem a végén már arról szólt, hogy a világ összes állatából egy párat felvitt a hajóra a bárka építője... és a vízi jármű mérete is jelentősen növekedett...

Majd tovább színezték különféle vallási motívumokkal, mígnem olyanná alakult, ahogyan azt ma a Bibliában olvashatjuk.

A professzor lelkes segítőivel, Indiában építette meg a bárkát, amelynek eredetileg 3600 négyzetméter lett volna a kiterjedése, vagyis nagyjából egy futballpálya kétharmadát fedte volna le. A méreteknek végül csak az ötödét vették alapul... Így is 67 méter lett az átmérője.

Minden felhasznált anyag természetes eredetű volt. Nádat, fát, bambuszt, pálmát használtak az építéshez... csak amit az ősi Babilónban is használtak. A járművet kívül-belül bitumennel szigetelték le. És mindezt modern szerszámok felhasználása nélkül!

Az így elkészült bárkával akár az óceánon is át lehetett volna kelni... igaz, itt-ott azért változtatni kellett az eredeti terveken, de a végeredmény magáért beszélt...