„Nem láttam Istent. Csak fehér volt” – Megdöbbentő tapasztalatairól mesélt a halálból visszatérő író

Egy író nyíltan beszélt egy műtétet követő rémisztő halálközeli élményéről, beleértve azt a pillanatot is, amikor attól félt, hogy közel a vég. Azok a személyek, akik átélnek ilyen rejtélyes halálközeli élményt, általában fény felé vezető alagútról mesélnek, vagy éppen elhunyt szeretteikkel találkoznak. Egyeseknél pedig egy pillanat alatt lepörög az egész életük a szemük előtt. Általában ezek a megrendítő élmények gyakran jelentős életmódbeli változásokat idéznek elő.

James Reynolds vezető külföldi híradóriporter számára az élmény egészen más volt, mint amit egyesek elképzelnek. A MailOnline számára írt cikkében James felidézte, hogy nem volt benne idegesség, amikor elment a hólyagját eltávolító beavatkozásra. A dolgok azonban hamarosan ijesztő fordulatot vettek...

A műtétből való felépülés során Jamesnek fentanilt adtak, egyfajta fájdalomcsillapító gyógyszert, amelyet a műtét előtt, alatt és után is használnak. Emiatt katatóniába esett, és a falon lévő órára próbált koncentrálni, miközben az orvosi személyzet a segítségére sietett. James emlékezett arra, hogy egy nővér azt mondta neki: „James, lélegezned kell. Nem lélegzel”, azonban ijesztő módon képtelen volt követni ezt az utasítást vagy reagálni rá.

James a következőket írta: „Tudtam, hogy ez nem egy hétköznapi kérés. Az altató és a fentanil ködében azt hittem, hogy valami rosszat tettem. 'Ó, igen', gondoltam. 'Ezt kellene tennem. Bocsánat'. De nem tudtam. Elfelejtettem, hogyan kell? Nem tudtam megmozdulni. Nem tudtam reagálni. Még mindig ott volt az az érzés, hogy leszidtak, mint egy gyereket, ami arra ösztönzött, hogy megpróbáljam. A gondolataim anyámra és apámra, majd a semmire terelődtek. Csak nézni tudtam, ahogy a világom kifehéredett. Az életem nem pergett le a szemem előtt. Nem láttam Istent. Csak fehér volt. 'Hát igen', gondoltam. 'Azt hiszem, ennyi volt'.”

Eszeveszett jelenet volt, ahogy az orvosok kétségbeesetten próbálták újraéleszteni Jamest, de a tehetetlen beteg egy teljesen más valóságban volt. James emlékezett: „Nem volt semmi kellemetlenség, semmi sürgősség a részemről. A szoba fehérsége egyre élénkebbé vált, mintha egy fényképen feljebb kapcsoltam volna az expozíciót. A gondolataim kitisztultak.”

Szerencsére a személyzetnek sikerült stabilizálni James állapotát, és kapott egy második fentanilinjekciót, ami után ismét lélegeztetőgépre volt szüksége. Ezúttal gyengébbnek érezte magát, és a memóriája is kevésbé volt tiszta, de szerencsére fájdalommentes volt.

James háláját fejezte ki a személyzetnek, akik visszahozták őt a halál torkából: „Az az érzés, hogy nem vagyok ura a helyzetnek, megmaradt bennem. Az orvosaim számára megint csak egy újabb nap volt az irodában. De számomra ez szokatlan volt. A 'halálközeli állapot' relatív kifejezés, és talán soha nem fogom megtudni a valódi kockázatot.

(VIA)